A JÓ ÖREG STÍRIAI

Osztrák eredetű, túrós tésztaétel és szeretek tésztát gyúrni. Hatalmas mennyiség lett - nyolcan ültünk az asztalnál-, de ahogy elnézem a maradék ma túrótortaként debütál még. Különösebb sztorim sincs hozzá, inkább konklúzióim. A recept mellé jönnek is. 

HOZZÁ: 12 friss tanyasi tojás, 1 kg krémtúró (pl EZ nagyon bejött mostanában), összesen kb. 60 dkg 00-ás liszt, 2 kezeletlen citrom reszelt héja, 12 dkg puha vaj, 12 dkg porcukor, 6 dl tejföl, só, mokkáskanálnyi vaníliapaszta, 1 marék apróra vágott, lemosott aranymazsola, ananász vagy őszibarack dzsem, vaj és zsemlemorzsa a sütőedény előkészítéséhez.

6 szobahőmérsékletű tojást kissé felvertem, elkevertem a krémtúróval és kb. 40 dkg liszttel, majd betettem a hűtőbe pihenni. Aztán kimentem a kertbe. Eltelt vagy két óra mire visszaértem a konyhába. Tök jó állaga lett a tésztának. Ezt mondjuk betudom a 00-ás liszt és a megfelelő idejű hűtés összhangjának. A tésztát jól meglisztezett felületen a maradék liszttel átgyúrtam, kinyújtottam, csíkokra vágtam és sós, forrásban lévő vízben két perc alatt kifőztem, majd leszűrtem. A többi tojást szétválasztottam, a fehérjét két evőkanál porcukorral és egy nagy csipet sóval kemény habbá vertem. A sárgákat a maradék cukorral fehéredésig kevertem, majd hozzáadtam a puha vajat, citromhéjat, vaníliát és a tejfölt. Beleszórtam az apróra vágott aranymazsolát majd a felvert tojáshabot. Végül hozzákevertem a kifőtt túrós tésztát és kivajazott, zsemlemorzsával meghintett sütőedénybe öntöttem. 185 C fokon szép pirosra sült, kb 3/4 óra alatt. Akkor jó, ha nem túl szárazra sül, hanem megmarad a tészták között az öntet krémessége. Azt gondoltam elég, ha mindenki kap kevés rászitált porcukrot a tetejére, de persze jött a kérdés, hogy hol A lekvár. Meglepően jól működik ananász dzsemmel, ennek okán gondolom őszibarack dzsemmel is, ha azok könnyedén elegánsak, megfelelő citrusos ízzel bírnak. Szerintem kb. pont a fele mennyiség is elég 4-5 éhesnek is. Jött olyan kérdés a FB oldalon, hogy diétába hogyan illeszthető. Szerintem simán. CH csökkentett liszttel meg édesítővel és a tejföl pl. könnyű joghurtra való lecserélésével ugyanígy működik, bár még sosem próbáltam, nálam az egyébként ritkán készített, de klasszikus és valódi ételeknél továbbra is marad a jó minőségű cukor és liszt. Másnap majd kompenzálom salátával. 

2 HÓGOLYÓ BOURSIN

Szép lassan, ahogy halad az idő (ami viszont gyorsul, az tuti), egyre világosabban látom ok-okozat összefüggéseit és ez igaz pl. a tejtermékek feldolgozási láncára is. Tehenem ugyan még nincs, de azt megállapítom, hogy itt is érvényes amit már sokszor említettem pl. tésztafélék készítésénél is. Azért leírom mégegyszer. Ha valami nagyon elterjed a világban, annak populáris tényezője az egyszerűségében rejlik. Ezért bátorítok mindenkit arra, hogy tartsa életben magában azt a kisgyereket, aki nem agyal azon, hogy vajon képes-e arra, hogy pl. sajtot készítsen vagy tésztát gyúrjon vagy úgy egyébként bármi egyébbe belefogjon. Hagyjuk játszani a gyereket és ne szóljunk rá, innen fentről az agyunkból. Jó dolgok születnek így. 

HOZZÁ: 2 l teljes tej, 4-5 evőkanál átszűrt citromlé, 1 teáskanál só

BOURSIN: 2 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál olívaolaj

smink: durvára őrölt bors, füstölt sópelyhek, ehető és szárított virágszirmok 

és a továbbiakban minden más ami otthon fellelhető, úgymint durvára tört dió, fenyőmag, mandula vagy apróra vágott aszalt gyümölcsök, egyéb fűszerek, őrölt paprikák, friss tavaszi zöld levelek, csírák, satöbbi, satöbbi, satöbbi - hangulattól és körítéstől függően...

A tejet vastagabb aljú lábasban, fa spatulával gyakran kevergetve, közepes hőmérsékleten felforraltam, majd evőkanalanként hozzákevertem az átszűrt citromlevet. Csodás pillanat amikor a sav hatására, elemeire bomlik a T -E- J. Még 1-2 percig közepes hőmérsékleten hagyom forrni, a tetején úszik a túró, az alja zöldes, opálos folyadék, a savó. Van egy szép, babapopsikhoz sosem használt pelenkám, azt beleterítem egy szűrőbe, alá egy másik lábast teszek, majd a keveréket átszűröm. A fokhagymagerezdeket az olívaolajjal, mozsárban összedolgozom. A fennmaradó darabos túrót és a sót, késes aprítóban krémesre mixelem, majd a Boursin esetében a fokhagymás krémmel is jól elkeverem. Megfelezve, két hógolyót gyúrok és az egyiket borsban, a másikat a sós virágszirmokban meghempergetem. 

2 db, 15 dkg-os krémsajtgolyóm lett, ami hűtőben kb. 1 hétig eláll. A visszamaradt tejsavót most kivételesen kevés, frissen facsart narancslével elkeverve hajmosás után öblítőnek használtam el, más esetekben teljesen jó liszttel, élesztővel vagy szódabikarbónával kevert kenyerekhez vagy angolos pogácsákhoz is. Vagy a mascarpone izgalmasabban hangzik?

Végülis olyan gyorsan készen lett, hogy rögtön ezután bekevertem egy egyszerű kelt tésztát is, hogy legyen mire kenni majd a sajtot, még ropogós, melegen. Nem bánok semmit sem.

Szépen összeállt az egész - mint a Cassoulet

Azzal indult pénteken, hogy megtetszett egy zacskónyi kacsaaprólék, amiben volt 4 szép kacsafarhát, (cirka 260 forintért, ami egy kuriózum nekem, mert impulzív vásárlóként aszerint főzök, ami megtetszik és többnyire később szembesülök azzal, hogy mitől lesz egy elkészült étel valóban kiadós :)). Pár liternyi alaplébe tökéletes, arra meg úgyis mindig szükség van, gondoltam elkészül egy éjszaka alatt, amíg alszom. Tényleg nem nagy ügy, zöldségek, lemosott kacsafarhát ment a fazékba, meg is főtt 2 óra alatt, az éjszaka még el se kezdődött. Aztán másnap megérkezett az egész család, az alaplevet beáldoztam ebédnek Balla mama sodorta csigatésztával, maradt a léből olyan liternyi. Közben nehézségeim adódtak a mélyhűtő további megtöltésével, sőt egyáltalán a fiókok kirángatásával - kinyitás céljából, így egyetlen megoldás maradt, megszabadulni némi kacsacombtól és kacsamelltől és körülnézni, miféle zöldek várakoznak a hűtőben és mi lesz a következő ami kikerül az éléskamrából, lévén ideje elkezdeni kipakolni az egész évben gyűjtögetett kincseimet. És akkor ráakadtam háromféle, szép színű szárazbabra. Volt benne kis fehér gyöngybab, májbab és egy tejeskávé árnyalatú cirmos tarkabab is az apróbb fajtából. Gersli is van,  - egyértelmű és az is, hogy ez mind szépen belemegy az öntöttvas edénybe, majd azzal együtt a sütőbe. De még csak szombat van most, a babnak ázni kell, a hús is fagyott, alig vártam, hogy reggel legyen... A cassoulet francia babos étel, régiónként más zöldeket, fűszereket és húsokat pakolnak bele, mindenki esküszik a sajátjára. Most leírom az én francia sóletem, egyébként fogalmam sincs más, hogy készíti, illetve egyet tudok bátran ajánlani, Evinél és Máténál is megtaláljátok, most már akár százan is mehettek, ha akartok. Eredetileg úgy saccoltam, szükség lesz 5-6 óra lassú sütésre, de aztán 4 óra alatt szépen összeállt az egész. Se kenyér, se tejföl nem hiányzik hozzá, nem érdemes elrontani. A receptem pedig itt van hozzá, bár szerintem bízzatok a fantáziátokban, mert az csuda izgalmas dolog:

HOZZÁ: kb. 80 dkg vegyes tarka, fehér, cirmos szárazbab, tisztítva 1 nagy salátahagyma, 1 közepes vöröshagyma, 5-6 gerezd fokhagyma, 1 közepes zellergumó 4-5 dbba vágva, pár szál különböző színű sárgarépa, 3-4 zellerszár, 1 zöldpaprika, 1 kisebb pár füstölt szarvas szárazkolbász felkarikázva, 1 bőrös kacsacomb, 60 dkg bőrnélküli kacsamell nagyobb csíkokra vágva, pár evőkanál kacsazsír, pár szál friss kakukkfű szál, só, 6-8 szem bórókabogyó, 6-8 szem szegfűszeg, kb. 12 szem fekete bors, 4-5 babérlevél, teáskanál őrölt koriandermag, 1 teáskanál füstölt paprika, 1,2 liter kacsa alaplé, 2 maréknyi leöblített gersli (a kacsazsír jórészt az alaplé tetejéről leszedett zsiradék volt, minden cseppje kincs), 2,5 dl langyos fehér bor

A babot előző este beáztattam hideg vízbe. Előkészítettem az öntöttvas edényt, aljába kacsazsírt öntöttem. A sütőt 200 fokra melegítettem. A zöldségeket nagyobb darabokra vágtam. A hagymákat a hússal egy nagyobb serpenyőben a kacsazsíron átforgattam, majd félretettem. Majd a zöldségeket is és a fűszereket is ugyanúgy. Az edény aljára szórtam egy adag babot, majd a zöldségek egy részét, majd babot, a hagymás húst, megint babot stb stb... Az utolsó réteg előtt elterítettem a gerslit, befedtem a maradék babbal, tetejére helyeztem a kakukkfű szálakat, kicsit rásóztam, végül óvatosan felöntöttem a füstölt paprikával elkevert, meleg kacsalevessel. Kicsit összerázogattam, majd ment a sütőbe először 20 percig a 200 fokon, majd 140 fokon további 2 órára. Akkor azt éreztem, rá kell néznem. Meglangyosítottam egy pohár száraz fehér bort és felöntöttem (sose öntsetek rá hideg bort, mert sokkot kap az étel lelke), kóstoltam, összerázogattam, majd további 2 órára hagytam, hogy tökéletesedjen. Akkor az, ha a nedvességet megitta, a babok, húsok vajpuhák. Még egy 5 percig grill fokozaton pirítottam kicsit a tetejét, majd 15 percig pihentettem, mielőtt nekiálltunk. (tálalás előtt a nem ehető részeket, mint pl. babérlevél, kakukkfű, nagyobb fűszerdarabok, mindig vegyük ki) Izgalmas íze lett, teljes valójában mestermunka. Nem magamat fényezem, az alapanyagok csodás összjátéka hozta ezt össze. Na, kinek milyen a cassoulet-ja?

TÖLTÉS

Az alaptöltelék. Gorgonzolával, kecskesajttal is kompatibilis. Galette-nek is. Kacsamellbe tekerve, majd lassan megsütve. Tésztával, megforgatva tejszínes gorgonzolás öntetben. Húsmentesen a parféban. Sült kacsamájjal és zsírjával együtt, vajban karamellizált, meleg kalácson. Zöldsalátán, langyosan. Pirított kenyéren vagy a reggeli joghurton. A vajas krumplipüré tetején. Főtt kölessel vagy bulgurral. A sajttorta alján. Mindenféle űr betöltésére. Majd az őszi krémleveseken. Itt pedig most a quiche-t teszi naggyá. 

ZENE és Pszichoanalízis

A karamellizált ez+az-os és kecskesajtos quiche, íme:

KÉREG: 25 dkg krémsajt, 30 dkg sima liszt, 1 nagy csipet só, 2 tojás

AZ ALAPTÖLTELÉK: 1 teáskanál étolaj, 15 dkg angolszalonna, 6 szép körte, 2 evőkanál barna nádcukor, 1 evőkanál méz, 2 marék dióbél,  1 marék apró érett füge, 

ÖNTET: 3 tojás, 3 dl tejszín, 30 dkg natur kecskesajt, 1 összetört gerezd fokhagyma

VARDAGEN: nagy felfedezésem, mindenki konyhájába kívánok minimum egyet! 

(a kivajazás/lisztezés is elhagyható)

Ha körbenézek a hűtőben és a kamrában, biztosan találok egymásra váró társakat. Pl., egy nyár derekán tartott, szép esküvőről megmaradt irdatlan mennyiségű krémsajtot és hozzá lisztet. Úgy gondolkodtam, hogy ebből is jó kis tészta sülhet ki, a krémsajt gyakorlatilag számomra zsiradék és tejsavó, tehát szinte vaj és szinte tejföl, amihez lisztet és tojást adva máris kész az alaptészta. Persze lehetnek és vannak különbségek, de a saját magunkra való ételkészítésben az is jó, hogy a szabadságon kívül teret enged a kísérletezésnek és a megtapasztalásnak is. Így azzal indítottam, hogy a krémsajtot (ami 2 doboz philadelphiát jelentett jelen esetben) elkevertem a tojással, sóval, liszttel és rugalmas tésztává gyúrtam, kinyújtottam és a piteformába tettem, villával megszúrkáltam, 10 percig hűtőben pihentettem (ez lehet pár óra is), 185 fokon kb. 35 percig sütöttem. Nem púposodott fel, pedig nem tettem bele a sütőbabot sem. A körtéket hámoztam, magoztam, hosszában négyfelé vágtam, a kis fügéim két végét lecsíptem és szintén hosszában negyedeltem. Az angol szalonnát is vékony csíkokra szeleteltem, a már megpirított diót a tenyerem között apróra morzsoltam (előtte 185 fokos sütőben egy sütőpapírral fedett sütőlemezen, 10 perc alatt előpirítottam). Először a szalonnát tettem a forró serpenyőbe és kevés olajon, most már alacsony hőfokon, rázogatva átpirítottam, kivettem, a kisült zsírját a serpenyőben hagytam. Következett a körte, 2 perc múlva a barnacukor majd a  füge, végül a pirított dióbél, majd vissza a sült angolszalonna és végül az evőkanál méz. (Kóstoljatok. Kevés méz vagy só lehet, hogy jól jön még...) Kicsit hagytam hűlni, majd a sült tésztakéregbe rendeztem, végül ráöntöttem a tejszínes kecskesajtos öntetet, amihez csak jól elkevertem a belevalókat. Alig félóráig sütöttem, amíg a közepe is megszilárdult, hagytam langyosra hűlni (micsoda hülyeség, hiszen nem is én hagytam, csak így zajlott), miközben máris akadt egy érdeklődő. 

A lehetőségeket pedig így foglalnám össze: ha nincs otthon kecskesajt - sebaj, tojás, tejszín alapkeverék is megteszi. Ha nincs benne angolszalonna - sebaj, 1 evőkanál sokoldalú vaj is tökéletesen ok. Nincs apró szemű, érett kicsi füge? Sebaj, kisebb magvú piros szőlő vagy nagyszemű aranymazsola is beválik és így tovább... 

MÉG NINCS EPERSZEZON

Nem, ne dőljetek be! Az úton-útfélen árusított eper még nem az igazi. A görög és társai messziről érkezik, ezért utókezelt, a magyareper elnevezést pedig még mindig nem sikerült befogadnom az elmúlt évek alatt. Ugyanúgy mint a különböző furcsa sokágas hibrideket, festetteket, ízfokozóval injektált vagy permetezetteket. Azokat a fajtákat, amik vízzel érintkezve, alig 1 óra alatt romlásnak indulnak és erőteljes trágyaszagot árasztanak vagy/és amelyektől élénkpiros marad a nyelv és színezett a gyerekkaki. A féltenyérnyi gigászi nagyokat, az erős csumásat, a száraz példányokat. Milyen az élvezetet nyújtó eper? Illatában érződik a cukortartalom és a napsütés, 2-4 centiméteres, minden oldalán egyformán érett, lédús, belsejében is színes, szabadföldön termett, itthon. Lekvárt is az apróbb szemű, koncentrált ízű darabokból érdemes készíteni, elegendő mennyiségű cukorral. Szerintem az eper nem jól bírja a fagyasztást sem, víztartalmánál fogva bedöglik az íze és az állaga is, miután felolvad. A legjobb frissen, bármely napszakban, fagyival, sütivel, salátába, grillezéshez, sósan, édesen, krémesen. Vadászni kell rá, mert ritka, érzékeny, múlandó és nagyon kevés van belőle. Most még a vágyakozás és készülődés ideje van. Éberség. Addig meg itt egy szendvicsre való a tavalyiból. Epres kecskesajtkrém pirítóson, sonkával.

HOZZÁ: 10 dkg valódi eper, ½ cm-es kockákra vágva, 10 dkg natúr, kenhető kecskesajt, 2 evőkanál gyümölcsös ízű, extraszűz olívaolaj, 1/2 citrom leve, 4 szelet pirítós, 4 szelet pármai sonka, frissen őrölt citrombors

Az eperkockákat egy tálba szórtam, krémesre kevertem a kecskesajttal, az olívaolajjal és a citromlével, citromborssal. A langyos pirítós kenyerekre kentem az epres sajtkrémet, egy-egy szelet pármai sonkával koronáztam. Nem veti meg a rozét vagy prosecco-t.

eper még, még

alap kalács kalapács alatt

Az 1 napos lencseszezonról

Együnk lencsét az év első napján kívül egész télen, mert egyszerűen szezonja van. Ami tény: se több pénzünk, se nagyobb esélyünk a szerencsére nem lesz és még szebbek sem leszünk az újévi, egyszeri lencseevéstől, viszont Közép-Európában meglehetősen régóta (ez annyit jelent, hogy kőkorszak), a hétköznapi olcsó és téli szárazbab után a lencse az a termés ami a hazai éléskamrákban, júliusi beérése után a téli hónapokat is könnyedén, romlás nélkül vészelte (i) át (ráadásul szárított növényi részeit, a lencseszalmát az állatok takarmányozására használták(ják) fel). Hála a globalizációnak és a fogyasztói társadalmi késztetésnek a lencse több fajtáját is lehetőségünk van folyamatosan beszerezni, elkészíteni, kipróbálni ma már az év bármely időszakában, bár mindenkit arra buzdítanék, hogy mindig a szezonális, hazai környezetben termő alapanyagokat részesítse előnyben. Mondjuk én még mindig a legjobban a hagyományos hagymás, mustáros, édes barnalencsefőzeléket szeretem, mert ahhoz köthetőek a legjobb ízemlékeim, de izgalmas és sokkal egyszerűbben összeállítható salátákat készítettem sárgalencsével és beluga lencsével is. A DM bio élelmiszerrészlegén mindig kapható többféle lencse. Főzésükhöz egyetlen gondolatom van, az átválogatott, átmosott, /fajtától függően beáztatott/ szemeket mindig forrásban lévő vízbe tegyük fel főni, így elkerülhető, hogy a mennyezetre felfújódva töltsük az étkezés utáni órákat. 

LANGYOS SÁRGALENCSE SALÁTA

HOZZÁ: 25 dkg sárga lencse, 5 dkg dió apróra vágva, 5 dkg vaj, 1 evőkanál balzsamecet, 1 teáskanál méz, 1 csomag bébispenót, 15 dkg füstölt sajt vékony szeletekre vágva, frissen őrölt feketebors, sópehely

A sárga lencsét hideg vízzel átöblítem és 1 liter vízben, közepes hőmérsékleten kb. 25 perc alatt puhára főzöm. Közben szárazon felforrósítok egy kisebb serpenyőt. Beleszórom a diót, és 2-3 perc alatt alacsony hőmérsékleten kevergetve átpirítom, majd félreteszem. A serpenyőbe teszem a vajat, és alacsony tűzön addig melegítem, amíg barnulni kezd, de nem ég meg, ez kb. 5 perc. Ekkor félrehúzom, hozzákeverem a balzsamecetet és a mézet, és átöntöm egy nagy salátás tálba. Beleforgatom a bébispenótot. A közben megfőtt lencsét leszűröm, még melegen a spenótra dobom. Rászórom a pirított diót és a füstölt sajtszeleteket és összeforgatom az egészet, hogy a sajt kicsit megolvadjon. Melegen a legfinomabb, frissen őrölt borssal és sópehellyel megszórva és azonnal tálalva.

BELUGA LENCSE SALÁTA

HOZZÁ: 25 dkg Beluga lencse, 0,5 liter csirkehúsleves átszűrve (vagy zöldség alaplé, vagy víz), 0,5 teáskanál őrölt kömény, 0,5 teáskanál őrölt koriander, 1 közepes fej lila hagyma apró kockákra vágva, 1 teáskanál nádcukor, 0,5 teáskanál só, 1 evőkanál 10 %-os ételecet vagy borecet vagy rizsecet, 1 evőkanál gyümölcsös ízű olívaolaj, 20 dkg vékonyra szeletelt, füstölt, nyers libamellsonka

A levest felforralom, hozzáöntöm a hideg vízzel átöblített lencsét. Ízesítem az őrölt köménnyel és a 

korianderrel és kb. 20 perc alatt, közepes hőmérsékleten puhára főzöm. 

Ha közben elfőne róla a folyadék, kevés vízzel pótolom. 

Közben a lilahagyma-kockákat beleteszem egy nagy tálba, és rászórom a cukrot és a sót. 

Állni hagyom pár percig, aztán ha kissé összeesett, hozzákeverem az ecetet és az olívaolajat. 

A megfőtt lencsét leszűröm és a hagymakockákhoz forgatom. 

Szárazon felforrósítok egy közepes méretű serpenyőt, és beleteszem a libamellszeleteket. 

Oldalanként fél perc alatt átsütöm őket, majd még forrón a lencsesalátára dobom. 

Kicsit összekeverem és azonnal, még langyosan tálalom.

és még a lencsetípusok, több száz fajtája ismert a világon, jól és változatosan fűszerezhető, könnyen elkészíthető zöldségféle. 

legismertebbek: Barna lencse: apró, közepes vagy nagyszemű, teljesen péppé főzhető, kevés áztatást igénylő, leves, főzelék, saláta, püré alapanyaga. Fekete vagy más néven Beluga lencse: kaviárra emlékeztető apró fényes fekete szemei leginkább salátákban mutatnak jól, szárnyasok és halak mellé ajánlott. Színét pár csepp tintahal tinta hozzáadásával tudjuk főzés során megőrizni. Jól kiegészítik egymást céklával, kecskesajttal is. Zöld lencse, Puy-i lencse: A Le Puy-en Velayban szigorú szabályok szerint termesztett, eredetvédett zöld színű lencse borsos ízű, apró, gömbölyded, zöldesszürke szemei hőkezelés hatására sem esnek szét. Vörös lencse: könnyedén teljesen péppé főzhető, gazdagon ízesíthető, a Közel - Keleten népszerű és onnan származó fajta. Sárga lencse: enyhén édeskés, diós ízű, ázsiai konyhák kedvelt növénye.

Jajj, már megint mi legyen az édesség a hétvégére - helyett...

Család. Mostanában újra babával, főleg hétvégenként - szintet lépve -, nagymamiként. Esetenként teljesen váratlanul, összevissza szervezve, az x-et megelőző, x, y, z generációkkal egyeztetve, megállapodva, felrúgva, újratervezve, újra változtatva, aztán végül valahogy mégis együtt, ebéd-vacsora után szorosan összebújva. A legteljesebb élet. És a 2 kérdés, ami sosem marad el: Mit eszünk? És a desszert? Így jártam múlt vasárnap is, - és mivel a világosság, esőtlenség láthatóan rövidnek bizonyult, hogy kihasználjuk a szabadban tölthető időt, amíg levelet szed és motorozik egy épp-hogy-több mint másféléves, ezt a krémes desszertet találtam ki. Nem a spanyolviasz következik. Ráadásul ez egy kissé könnyített formula, ideje készülni a jóízű decemberre. Tényleg nem szoktam magam és receptjeim ajánlgatni, de összetenni, elpakolással együtt 15 perc volt. Nincs sütés, se főzés, maximum a vaj felmelegítése. Úgyhogy ajánlom ezt a receptet kis és nagyobb gyerekes anyukáknak és apukáknak, akik tanácstalanul álldogálnak a konyhában, hogy már megint mit találjanak ki, ami még nem volt és amivel a legkevesebb időt eltöltve, mégis elkápráztathatják a velük élőket és barátaikat. Így:

HOZZÁ: 25 dkg natúr krémsajt (Philadelpia light-ot használtam), 2 dl - 1 doboz natúr joghurt (Spar bio 1% zsírtartalmút használtam, akit nem robbant fel egy kalóriabomba, nyugodtan cserélje mascarpone-re), 2 dl felvert tejszín (ezt nem lehet megúszni, mindenki használjon rendes, minimum 30% zsírtartalmú tejszínt vagy kókusztejszínt), 1 mokkáskanál vanília kivonat, 4 evőkanál agave szirup (vagy ízlés szerint porcukor - fogalmam sincs kinek mi az ízlése, ezt meghagyom nektek), 15 dkg gyömbéres keksz (speculoos-t használtam, mert ez volt itthon, viszont Ikeában tegnap láttam nagy dobozos gyömbéres kekszet, az is tökéletes) és még 1,5 dl tejszín, 5 dkg vaj, 2 evőkanál főzőkakaó (igen, a legjobb a Valrhona 100 %-os), 1 mokkáskanál nescafe (ezt mondjuk simán el lehet hagyni, ha gyerekeknek készül, mert utálják a kávé ízét-szagát és mi ezt a részt egyébként is kihagytuk a legkisebb kóstolójából), 2 evőkanál átszitált porcukor és 1 nagy csipet só

A kekszet kézzel elmorzsoltam. A joghurtot a krémsajttal, az agave sziruppal és vaníliakivonattal simára kevertem, majd összeforgattam a felvert tejszínnel. Egy üvegedényt rétegesen megtöltöttem, krém, morzsa, krém, morzsa, krém sorrendben, kissé összerázogattam és a hűtőbe tettem (nyilván adagonként üvegpohárban sem lenne rossz). A csokis-kávés öntethez a vajat felolvasztottam, elkevertem benne a kakaót, kávét, sót, tejszínt, kissé hűlni hagytam, majd a réteges krém tetejére egyenletesen rácsorgattam és visszatettem a hűtőbe hűlni. 2 óra minimum kell neki (még jobb egy egész éjszaka), hogy a morzsa kellően átnedvesedjen. Valójában ez volt az alap, így is tízpontos, de ma készült még egy adag, amihez már pár körtét is hámoztam, szeleteltem, 1 teáskanál vajon, 1 evőkanál almacukorral karamellizáltam és plusz egy rétegként jött bele a gyümölcs is. Lehet, hogy a vajat is átcserélem kókusz zsírra? Közben meg eszembejutott, milyen elképesztően jó ízű lenne, kevés karamellizált, apróra tört dióval, mazsolával, aszalt barackkal, rummal felfőzve, vagy gesztenyemorzsával, fűszerekkel, vagy amit elbír a fantáziátok. Engedjétek szabadjára…
A rajzot pedig Flórától kaptam :).

Isteni tüsszentőpor

Van saját fűszerkeveréked? Olyan, ami többet elárul rólad, mint amennyit magadról elmondanál?  Őszre és korai télre megmutatom a sajátom, most ez vagyok én. Sült zöldekhez és mindenféle tökhöz, rizottóhoz, tésztákhoz kókusztejes öntettel, árpához, kuszkuszba, kacsához, libához, bárányhoz, krémlevesekbe, olajban + kenegetéshez, szendvicskrémekhez, habosított vajhoz, majonézbe, palacsintatésztába, liszthez gyúrva, humuszhoz, szippantva isteni nagy tüsszentésekhez és így tovább.
HOZZÁ: 1 evőkanál barna cukor és 1 evőkanál kókuszliszt és minden további őrölt vagy por alapanyag, úgymint 1 mokkáskanál só, fahéj,  cayenne bors, chili, zöldbors, koriander, kurkuma, római-, édes-,  hagyományos kömény, sárga mustármag, görögszénamag, fokhagyma, szerecsendió
Teljesen száraz elektromos őrlőben a cukrot, sót és kókuszlisztet finomra őröltem, majd a többi fűszert hozzáadva egyneművé porítottam, majd áttettem csontszáraz, tiszta és sötét fűszeres dobozba. Pár szem rizs mehet bele, hogy ne csomósodjon össze. Ha túl erős, sós vagy vad érdemes játszani a cukor és kókuszliszt aránnyal. Az én habitusomhoz ez most pont bejött.
Na, és Te? Te milyen fűszer lennél?

egyszerű pl. a fűszerész fűszereket a netről megrendelni.

A bevált szecska receptje

A mi szecskánk bevált, régi recept szerint készül, ahogy Mérinénitől tanultam. Minden évben elhatározom, hogy ez a tökéletes kiindulási alap ahhoz, hogy a következő adagban egészen más formákra vágjam a zöldségeket, egészen másfajta hozzávalókkal, teljesen új fűszerezéssel, teljesen új tartósítással, alma vagy rizs ecettel, teljesen új rétegezett, mintára rakott látvánnyal próbálkozzak (pl. lila/pagoda karfiol, gyöngy/lapos/lila/édes hagyma, lila/fehér káposzta, zöld/lila szilva, körte/birsalma, fekete/sárga/fehér répa, bébi/keserű/dinnyeuborka, zöldparadicsom, csíkos retek, sárgacékla, csokoládé/pritamin/sárga kalifornia paprika, egész lime/citrom), de valahogy makacsul tartja magát az a szokás, ha már ez egyszer elkészült, újnak nem fogok hozzá, pedig…  Pedig, ezt az alapot összedobni nem boszorkányság és annak ellenére, hogy nem kedvelem a tartósítószerekkel való közös munkát, a szecskával kivételt teszek. Hiába na, cukorral, borkénnel, NAbenzoáttal az igazi. Meg persze sült oldalassal is. 

HOZZÁ: 2 kg káposzta, 1,5 kg zöldpaprika, 2 db piros kalifornia paprika, 1,5 kg uborka, 0,5 kg sárgarépa, 0,5 kg vöröshagyma, (összesen 6 kg, tisztított, vegyes vágott zöldség alap) 

LÉ: 40 dkg kristálycukor, 11 dkg só, 1 teáskanál borkén, 1 teáskanál NAbenzoát, 1 teáskanál egész kömény, 1 tesákanál egész bors, 8 dl 10%-os ételecet, az üvegek tetejére egy szál torma csíkokra vágva és 3-4 babérlevél.  

A zöldségeket, hámozom, mosom, vágom: a káposztát, paprikát vékony csíkokra, uborkát, répát, hagymát karikákra gyalulom, majd lemérem, pontosan hat kiló legyen. Nagy lábasba vagy vödörbe teszem, elkeverem. A léhez összekeverem a száraz belevalókat az ecettel, majd a vágott zöldségekre öntöm. 2 napig hagyom így állni, naponta ránézve és megkeverve, majd sterilizált üvegekbe töltöm. A megtöltött üvegek tetejére, tisztított tormát, babérlevelelet teszek lezárás előtt (ha kevés lenne a lé, kevés ecetes vízzel lehet pótolni). Az üvegekre a következő felirat kerüljön fel: a készítés napjától számított 1 hónap dátuma. Ez a szecska csak és kizárólag ezután ehető, ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a savanyúság összeérjen és Mérinéni szerint elmenjen a borkén… Addig is mehet a spejzba.

jött a ment a szörp

A leghálásabb, önzetlen ajándékozó növények a kertemben a menta és barátja, a citromfű. Ezek tök jól elvannak magukban, egymással, mindenféle törődés nélkül, nőnek mint a többi gaz, némi tépkedést és vagdosást is hatványozott ág- és levélbontással hálálnak meg. Idén többször főztem menta-, citromfű-, citromfű-menta szirupot, amit szörpnek vagy salátaöntethez, fagylaltra csurgatáshoz, hal pácoláshoz, koktélokhoz használtam fel, vagy egyszerűen csak vittem/adtam ajándékba. Szirupokhoz, ahol nem számít, hogy hófehér maradjon a végeredmény, többnyire bio világos nádcukrot használok, de a fehér finomított, átlagos kristálycukor is megteszi. 

HOZZÁ: 1,5 l szénsavmentes ásványvíz, 2 kg kristálycukor, 4-5 nagy marék menta levél (vagy citromfű levél, vagy vegyesen), 5 ek aszkorbinsav

Az ásványvizet felforralom, hozzáadom a cukrot és pár perc alatt mézsűrűségűre főzöm. Láva forróságú! Hagyom kihűlni. A frissen szedett zöld leveleket leöblítem, papírtörlőn teljesen leszárítom, mozsárban összetöröm és a sziruphoz keverem. Hűvös helyen hagyom 1 napot érni. Átszűröm, hozzákeverem az aszkorbinsavat és 0,5 l üvegekbe adagolom. Hűtőben tárolom. 

gyümölcsös, morzsás, nyári, pite

Mit lehet hirtelen érkezőknek varázsolni, így augusztusban (és persze az összes többi hónapban is)? Morzsás pités uzsonnát. Polcz Alaintől tanultam az alap pitetésztát, amit aztán az elmúlt években bátran cifráztam. Mintha írtam volna már erről, bár átnézve a receptjeim, most nem lelem. Aki esetleg találkozik azzal a bejegyzésemmel, amiben erről említést teszek, küldje meg, nagy segítség és köszönöm az időt, amit megtarthatok magamnak így, a többi recepthez. Tobzódva a beérett szezonális, gyümölcsökben, áfonya, szilva és ringló most is volt itthon. Ezeket használtam fel és végre lett apropója az áfonyalikőr megbontásának is. Miben különbözik a nyári pite a télitől? Leginkább a fűszerezésben. Nyáron szeretem a virágos, citromos, naturális ízeket, melyek a szájban hűvös, könnyebb érzeteket keltenek, míg télen talán nem vagyok egyedül azzal, hogy inkább a melegítő, mélyebb íztónusok egészítik ki a hangulatainkat. Nyáron tejföl helyett könnyű joghurtot, kevesebb és világos cukrot, több citromhéjat és levet, fűszerezetlen nyers gyümölcsöket, míg télen tejfölt, barna cukrot, karamellizált és főtt gyümölcsöt, darált csonthéjasokat használok. Melegben gyümölcs sorbet-et, parfét, fagyit, hidegben tejszínt, mascarpone-t, crĕme fraiche-t párosítok mellé  és végtelen variációt tudnék még sorolni. Így mindenkit arra bíztatok, hogy süssön hangulata és vérmérséklete szerint és engedje szabadon a fantáziáját... 

HOZZÁ: 60 dkg átszitált sima liszt, 1 kk szódabikarbóna, 1 csipet só, 20 dkg hideg vaj, 2 tojás sárgája, 20 dkg világos nádcukor, 1 kezeletlen citrom héja és leve, 2-3 ek joghurt 

TÖLTELÉKEK: 

a,  60 dkg magozott szilva és ringló vegyesen, 3 ek narancslikőr, 1 citrom leve, 

b,  30 dkg áfonya, 3 ek áfonyalikőr, 1 lime leve

A tésztához elkeverem a lisztet a szódabikarbónával és a sóval, majd hozzáreszelem a hideg vajat és a cukorral, tojások sárgájával, citromhéjjal és citromlével morzsásra gyúrom. Nem áll össze, de ez így tökéletes. A tészta 1/3 részét félreteszem morzsának. A maradék tésztához adom a joghurtot és egybegyúrom az anyagot. Lisztezett munkalapon kinyújtom és tetszőleges (kinek milyen van) , kiolajozott, liszttel meghintett tart vagy piteformákat kibélelek vele, villával megszurkálom és átkenem kissé felvert tojásfehérjével. A szilvát és ringlót hosszában négyfelé vágom, meglocsolom a narancslikőrrel és citromlével, az áfonyát az áfonyalikőrrel és lime levével és megtöltöm a nyers tésztákat, végül megszóróm a félretett nyers morzsával. 180 ºC fokon, kb. 30 perc alatt sütöm készre, porcukorral meghintve, langyosan tálalom, áfonya sorbet-val a tetején. Mellé citromos mentaszörp és áfonyalikőr is jöhet.

+ 1 jó tanács: a széleket, amik minimum 4 cm szélesek legyenek, rejtsük el reggelire.

A palacsintáról

Amit biztosan mindenki készít, szerte a nagyvilágban és mindenkinek tuti saját receptje van hozzá az a palacsinta. Ezért én csak annyit fűznék hozzá, hogy a szódás-, vajban sütős-, lisztmentes-, tojásmentes-, tejmentes-, cukornélküli-, sós-, édes-, olaj nélküli-, gazdag-, diétás változatokon és ezek hatványain túl az én kis titkom nem a hozzávalókon múlik, hanem a jó öreg időn és hőmérsékleten. Az én konyhám palacsintájának titka, azon tényt felülmúlva persze, hogy liszttel, tojással és zsíros tejjel készül, némi szódával ha van épp itthon és kevés a tej, a SZOBAHŐMÉRSÉKLET vagy afölött kicsivel. Ha tehát gyorsan összedobok bármilyen palacsintát, a folyadék legyen langyos, a száraz anyag része úgyis épp annyira hűti vissza, hogy pont tökéletes legyen. Majd várok. Minimum 20 percet a tészta bekeverés után, hogy mindenki jól megismerhesse egymást és csapatként a legjobbat tudják kihozni magukból, nekem, nekünk, nektek. 

Aki mégis szeretné az én receptemet, kérje el, küldöm örömmel, szeretettel.

Nyári emlék: fejtett bableves

Dédmama a babot a belváros közepén a gangon és az erkélyen futtatta, tavasz kezdettől nyárutóig. Talán két pénteki bablevesre futotta belőle augusztusban, viszont zöldellt, árnyékolt, virágzott, kapaszkodott hónapokon át. Az erkélyen ültetett pedig tökéletes búvóhelynek is bevált, amikor a törhetetlen durit pohárból, a másodikról,  az erkély kőoszlopai mögül locsoltuk barátnőimmel a hideg vizet a Bajcsy Zs. út járókelőire. Dédmama különben nem hiszem, hogy különösebben túlbonyolította volna a bableves elkészítését, viszont háztartási könyveiben, ahová gondosan feljegyezte a mindennapi menüt, nem maradt ki egyetlen évben sem. Értékes jegyzeteinek nagy részét sok évvel ezelőtt az egerek ették meg, a családi tradíciókat morzsánként söprögetjük össze és panírozzuk vele lelkünket, Mimivel. 

Általában impulzív piacozós vagyok. Kimegyek, körbenézek és hagyom, hogy jobbnál jobb receptek jussanak eszembe, majd jöhetnek a szereplők. Vagy egyszerűen csak annyira megtetszik egy-egy zöldség, gyümölcs (ritkábban bár, de megesik, hogy húsféle is), hogy mindenképpen szeretném fotón megörökíteni. Most fordítva történt, napok óta fel volt írva a fejemben, a héten bizony bableves lesz. Szerencsém volt, mert Erzsike épp felfüstölt egy nemes pulyka farhátat. Aki hasonló jóságokra vágyik, keresse őt a fehérvári úti piac első emeletén, hátul. Kérdeztem tőle, hogy van-e a standjának száma, de azt üzeni, hogy elég ha a Fehérvári út felől feljönnek az emeletre és elkiabálják magukat, hogy Erzsike. Ugyan, abból van még egy, de az kicsi. Na, az nem ő, hanem a másik, a nagyobb, fiatalabb, kedvesebb. Hatalmas előnye, hogy novemberre csodás, tiszta húsú pulykát is hoz, akár egyben is. Addig meg elfelejtett  vagy sosem ismert ízű csirkét, tyúkot és füstölteket. Csütörtökön, pénteken és szombaton.  

HOZZÁ: minden ami terem, 1/2 kg fejtett bab, 1 ek étolaj, 2 sárga-, 1 fehér répa, 1 zeller, 1 karalábé, 1 kis fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma,  1 zöldpaprika, füstölt bármi - én 1 db füstölt fél pulykahátat dobtam hozzá (ha nincs hát nincs, mehet helyette kk füstölt paprika vagy a végén karikázott lecsó-, füstölt kolbász vagy akár egyik sem), 1 marék gersli, só, bors, 1 tk pirospaprika, 1 marék petrezselyem, tárkonyecet, lekváros palacsinta

A babot kifejtettem, játszottam vele kicsit, majd leöblítettem. A füstölt pulykadarabot átmostam, használható húsos darabjait és bőre egy részét apróra vágtam, az összes tisztított zöldséget karikáztam, kockáztam és egy fazékban a felforrósított olajra dobtam, kissé átpirítottam. Hozzákevertem a babot, a gerslit, egy evőkanál liszttel stauboltam (meg-hin-tet-tem), pirospaprikával megszórtam, átkevertem,   felöntöttem kb. 2,5 l vízzel. Felforraltam, sóztam (ez a füstölt holmi sósságától függ) és közepes hőmérsékleten puhára főztem. Nyári bab lévén kb. 40 perc. Friss petrezselyemmel megszórva, tejföllel, tárkonyecettel, kovászolt kenyérrel és lekváros palacsintával teljes. 

A BOLGÁR PADLIZSÁN DZSEM

Az egyik nagymamám egyik férje bolgár kertész volt. Sokáig azt gondoltam az pont olyan összetett szó mint a villanyszerelő és a bolgár az vmi különleges kertfélét takar, mivel úgy nyírta a füvet, hogy mindig szívecskét vagy feliratot vágott bele. Persze furcsa neve is volt (Marinov Ćvetko Georgijev - aka - Gyuribácsi), imádta a kertet és a fóliasátrazást (meg a fröccsöt is), nem elhanyagolható, hogy így utólag simán lehetett volna Sean Connery dublőrje és a legjobb sültpaprika és padlizsán trükköket ő ismerte, genetikájánál fogva a 70-es években, Magyarországon. Az lehet, hogy az utolsó állításom megkérdőjelezhető, de ő volt az egyetlen bolgárkertész, akit valaha is ismertem. Bolgár padlizsán dzsemje csak azért nem lett világhírű, mert soha életében nem készítette el. Inkább az ecetes, borsos, hagymás vonalat vitte, húsok, tojás és elképesztő paradicsomjai mellé. Ez az édes vonal inkább női narratíva, Saly Noémi tett kíváncsivá, örmény receptjével. Kis utánajárás után találtam egy bulgár verziót, amit tökéletesre főztem. Pontos receptet mégsem tudok adni hozzá, na jó, valójában egyre inkább húzódozom attól, hogy ilyen keretek közé legyek szorítva, viszont van egy jó magyarázatom arra, hogy miért. Mostanában sokan mondtak ilyesmit nekem: De jó neked, hogy így tudsz főzni, nekem nem sikerül, mindig elrontom a receptet, pedig pontosan követem az utasításokat (érteeed, utasításokat), már nem is próbálkozom, mert soha nem lesz olyan mint a képen, biztos nem olyan finom mint a tied és blablabla és hasonló hitüket vesztett ostoba és felesleges mondatok. Ja és a kedvencem: úgy meghívnálak vacsorára, de én nem tudok úgy főzni mint te. Most veszek egy mély levegőt, igazi gyomorlégzésest és elmondom.

A recepteket általában saját szájízünkre finomhangolni szükséges. Ezen áll vagy bukik mesterművünk (mert mindegyik az) íze, színe, konzisztenciája, eltarthatósága és az élmény amit végül ad. Az egész onnan indul, hogy mindannyiunk ízérzékelése más. Elolvasok egy receptet, birtokomban vannak az alapanyagok, eszembejut egy íz, ízemlék, étel, eszem valahol egy finomat és elhatározom, hogy elkészítem. Megnézem a hozzávalókat és gondolkodom. Lehetőleg akkor készítem, amikor szezonja van. Mert az alapanyag akkor van a tökéletes formában. Játszom az arányokkal, mert minden termény egyedi, szárazabb, lédúsabb és ahhoz keverem a többit is. Kicsit több/kevesebb folyadék, só, cukor, fűszerek. Kicsit tovább/kevésbé, főzöm, sütöm, párolom. Kóstolok. Ízesítek. Nézek. Játszom az idővel. Bízom az érzékeimben. Az ugye egy receptnél sincs megadva, de könyörgöm adjuk bele magunkat. Aki gépiesen csak leutánoz egy receptet inkább menjen az utcára enni, rengeteg energiát, időt spórol, támogatja a környezettudatosságot, csökkenti a munkanélküliséget és a kollektív stressz-szintet. A valódi ízek legfontosabb alapanyagai, szenvedély, szeretet, játékosság, kíváncsiság. Úgyhogy hajrá emberek, férfiak és asszonyok, mindenki adja bele amennyi neki van!

HOZZÁ: 1,2 kg érett (6-8 db, fényes, sötétlila, apróbb) padlizsán, 2 dl cukorszirup (2 dl víz, 30 dkg kristálycukor mézállagúra főzve), 2 dl méz, 1 kisebb kezeletlen citrom leve és reszelt héja, 1 evőkanál só, 1 evőkanál őrölt koriander

A padlizsánokat 200 fokos sütőben, kb. 30 perc alatt átsütöm. Héját lehúzom, végét levágom, a padlizsánhúst felkockázom, leszűröm, levét elöntöm. Cukorszirupot főzök, majd a padlizsánkockákkal együtt kb. 10 percig közepes hőmérsékleten, kevergetve főzöm. Hozzákeverem a mézet is, sót, őrölt koriandert, citromlevet, citromhéjat és még 5 percig hagyom, alacsony hőmérsékleten rotyogni, hogy összeálljon, sűrűsödjön, összeérjen. Kóstolom. Ha úgy adódik utánaízesítem. Ízvilágát az édes és sós íz egyensúlya adja. Kisebb, sterilizált üvegekbe töltöm. Csak akkor zárom le az üvegeket, ha a lekvárok kihűltek, hogy páramentesek maradjanak. Hűtőben pár hétig eláll. Kacsamájhoz, libasülthöz, sós, füstölt sonkákhoz, sajtokhoz, sült gombákhoz, quiche töltelékhez, pirítóshoz és még mennyi mindenhez tökéletes. tömény gyönyör.

ALAP A GALUSKA

Sokan, sokfélére esküsznek. Épp, hogy csak keverd össze! Keverd addig, amíg buborékokat (vagy csillagokat) nem látsz! Tegyél bele x tojást vagy olajat vagy sót! Tojást, olajat, sót - nem, az nem is kell bele! A tejföltől lesz könnyű habos! - és így tovább, de végülis ez tök fölösleges 3 sor volt, mert valójában annak van értelme, ha arról írok, ami nálam működik és szerethető. Az én galuskám pedig ilyen.
HOZZÁ: fejenként 1 egész tojás/1dl hideg víz/11 dkg sima liszt, ebben a sorrendben összekeverve. Közben vizet forralok, majd 1 teáskanál sót teszek bele. Van, hogy deszkáról késsel szaggatom, vagy a nokedliszaggatón átreszelem. Kb. 3 percig gyöngyözve főzöm, majd leszűröm, hideg vízzel átmosom, lecsepegtetem, 1 evőkanál olajjal vagy olvasztott vajjal átkeverem, tálalásig letakarva félreteszem.

NYÁR - GRILL - EPER

Most van itt az igazi eper ideje! Jöhet minden mennyiségben, gazolás közben szájbakapkodva vagy csirkemarinádként a grillhez. A mi kis szamócáink észrevétlen vertek tanyát pár év alatt a fűszerkert szélén és idén a gusztustalan, zombinyálkás ostoba csigák is nagylelkűen megkegyelmeztek nekünk és a szamiknak. Ha már nyár akkor persze grill is, csirkeszárnnyal, ragacsos kezekkel, barátokkal, ideje megnyitni a szezont. Ezennel meg is nyitom. 

HOZZÁ: 16 db tisztított, szárnyvégeitől megszabadított, szobahőmérsékletű csirkeszárny, só

BBQ marinádhoz: 60 dkg inkább apró szemű, érett, friss eper, 2 evőkanál kókuszolaj, 2 evőkanál nádcukor, 2 gerezd zúzott fokhagyma, 1 zöldcitrom leve, ½ teáskanál só, ½ teáskanál őrölt chilipehely

Avokádós mártogatóhoz: 1 érett avokádó, 1 evőkanál natúr joghurt, 1 gerezd fokhagyma, összezúzva, 1 zöldcitrom leve, 1 evőkanál olívaolaj, 10 dkg morzsolható kéksajt, só+bors, a tálaláshoz kis csokor apróra vágott korianderzöld

➊ A sütőt előmelegítem 190 fokra, a csirkeszárnyakat sózom, egymás mellé fektetem egy kiolajozott tepsiben, 30 perc alatt elősütöm. ➋ Közben a BBQ marinádhoz egy kisebb lábasba teszem a tiszta epret, a kókuszolajat, a nádcukrot, az összezúzott fokhagymát, a zöldcitrom levét, a sót és a chilipelyhet. Botmixerrel pürésítem és 15 perc alatt sűrű sziruppá főzöm. ➌ Az elősütött forró csirkeszárnyakat megforgatom az epres marinádban, ezután a grillen, vaslapon vagy visszafektetve a tepsire további 20 perc alatt készre sütöm. ➍ Az avokádós mártogatóhoz az avokádó húsát pürésítem a joghurttal,  fokhagymával, zöldcitrom lével, olívaolajjal és 1 teáskanálnyi híján az összes kéksajttal. Sózom, borsozom, majd kisebb tálba áttéve, a félretett kéksajtmorzsával díszítem. ➎ A ragacsosra sült, szirupos csirkét megszórom a korianderzölddel, az avokádó dipet mellé adom tunkolni. 

1 főre kb 4-6 csirkeszárnyat szoktam számolni, persze sosem elég /hajjaj a matek sosem volt az erősségem/.

Az egyszerűség kedvéért

Ha akad otthon 4-5 közepes vöröshagyma, 1 ág rozmaring, 2-3 gerezd fokhagyma, kevés olívaolaj, tengeri só, frissen őrölt bors, sütőpapír, sütő 180 fokkal, 40 percnyi idő, akkor azt mondom ez az amit mindenki próbáljon ki, aki szépet szeretne látni és finomat kóstolni. Krémleves, szendvics, saláta, zöldségpüré ékszere. A hagymák két végét levágtam, héjastúl 2-3 cmes karikákra vágtam, kevés olívaolajat locsoltam rá, sóztam, borsoztam, rozmaringágat fektettem rá és megsütöttem, fotóztam, megettük (csak a belső puha részt).

Morzsa-jelek

Alap, hogy a megmaradt bio vagy adalékmentes kenyeret szárítva - darálva morzsaként újrahasználom. Ugyanígy járok el kalács, kifli, piskótalap, beigli és társai esetén is. A nemes alapanyagokra visszatekintő közelmúlt a titka a legfinomabb kalácspudingnak, rántott csirke panírnak és máglyarakásnak. Olyan egyszeri, mindig más élmények, amik örökre beégnek ízreceptoraink memóriaegységébe. Következik egy egyszerű, gazdag, gyors, forró leves. Kerti munkákat érdemes vele megkoronázni, de bátran asztalra teszem ízvadász vacsoravendégeknek is.

HOZZÁ: 2 evőkanál olívaolaj, 2 evőkanál vaj, 20 dkg bio rozskenyér morzsa, 1 teáskanál köménymag, 1 gerezd fokhagyma, 1 kis, bio citrom reszelt héja, 1 azaz egy 4 cm-es póréhagymadarab, 1 mokkáskanál őrölt szegfűbors, 1,2 l zöldség alaplé, 1 dl tejszín, 30 dkg bőrnélküli lazacfilé, parmezánforgács, füstölt sópehely, frissen őrölt bors

➊ A felforrósított olaj-vaj keverékre dobom a köménymagot, a morzsát és az összezúzott fokhagymát, majd a reszelt citromhéjat és a szegfűborsot. Közepes hőmérsékleten 1-2 perc alatt átpirítom, anélkül, hogy megégjen. ➋ A felforrósított zöldséglé felét fokozatosan hozzáadom, majd botmixerrel krémesre mixelem, majd a maradék a zöldséglé másik felét is hozzáöntöm. Átszűröm, újraforralom, mehet hozzá a só&bors. ➌ A lazachúst leöblítem, papírtörlőn leszárítom, kb 2 cm-es kockákra vágom, kevés olivaolajon, serpenyőben 2 perc alatt körbesütöm. ➍ A forró levest előmelegített tányérba szedem, tejszínnel felélénkítem, a lazackockákkal és parmezánforgáccsal gazdagítom és kevés füstölt sópehellyel ízesítem.
- és amíg a forró levest kanalazom, újra és újra meghallgatom Mr. Armstrong dalát...

EGYETLEN ÉRV A MIKRO MELLETT

Ezt a francia receptet azóta rakosgattam, amióta a Brownie-láz betört az országba és ez szerintem megelőzte még a nagy-Tiramisu lázat is. Mindennek eljön az ideje, a jó öreg brownie-nak is. Egy nagyobb társaság részére sütöttem meg először, nem kevés (kb 24 szelet) tudom, uncsi brownie-t. Megmaradt legalább a fele. Ennek 2 oka is van. 1. Pont feleannyian voltunk. 2. Pont annyira volt hideg a szabadban, hogy az előző este készült süti összeállt mint a samott. Így történt meg az az egyedülálló eset, hogy hazahoztam a maradékot. Várakozott vagy inkább elfelejtődött pár napig a hűtőben. Aztán csoda történt. Megtaláltam. A kockára vágott szeletet, üvegtányérra tettem és 30 mp-re MEG-MIK-RÓZ-TAAAAAAAM. Na és mi lett? A tökéletes, téli csokiélmény. Puha, vajas, édes, csokoládés, krémes falat. Köszi Mikró. 

HOZZÁ: 300 g (70%) étcsokoládé, 230 g vaj, 100 g nádcukor, 8 tojás, 100 g liszt, 1 csipet só

➊ Az egész tojásokat a cukorral dús habbá verem. ➋ Vízgőz felett elkevergetem a csokit a vajjal amíg teljesen egybeolvadnak. ➌ Felváltva a tojáshabhoz adom a lisztet és a vajas csokit és végül a sót. ➍ Kivajazott, kakaóporral meghintett tepsibe öntöm a keveréket és 15 percig sütöm 180 fokon. A belseje még puha. Így, vagy most rögtön tálalom, vagy hűtöm egy éjszakát. Fagyival, karamellával, tejszínhabbal, gyümölcsökkel, lekvárral, tejjel, kávéval, satöbbisatöbbi… mikrózva.