Facebook-on lassan az a legjobb, amikor feldobja az aznapi emlékeket. Meglepő a mindennapokban rejlő körforgás tettenérése, az évről-évre ismétlődő azonos pillanatok, rácsodálkozásaim az évszakokhoz kapcsolódó hangulatokra, látványokra, ízekre. Ez alól, pont ez az északi, jó sok kardamommal készült csomónak tekert tészta a kivétel. Pont ma egy éve törtem hozzá a zöld kardamom magokat és tekertem a csomókat, amiket a szemem már megtanult, miután számtalanszor és megunhatatlanul megnéztem hozzá ezt a felvételt. Az ilyen örömteli pillanatoknak az eredménye is hasonló. Jó tudom, csak egy egyszerű kardamomos csomóról beszélek, ami pont passzol a reggeli kávéhoz, még langyosan lehet papírzacskóból eszegetni az utcán, a téli hidegben, ahol nevetés közben látszik a nevető lehellet. Az felfelé száll, mint a lufi és szerencsére tovább is látszik, mint az illanó szitok. Talán pont az igen finom ételek leírásával gyűlik meg a bajom. Az közel sem okoz akkora eufóriát, mint létrehozni és megörökíteni azokat. Így gyakran maradok adós egy-egy recepttel, gyakran örökre, néha csak sokára. Na de ma, akkor itt van:
TÉSZTA: 2,5 dl meleg és zsíros tej, 1 zacskó szárított bio élesztő (DMből), 2 evőkanál világos nádcukor, 40 dkg sima liszt, 1 teáskanál őrölt zöld kardamom mag, 1/2 teáskanál só, 8 dkg puha vaj, 1 teáskanál olaj az edény kikenéséhez
TÖLTELÉK: 12 dkg puha vaj, 3 evőkanál barna cukor, 2 evőkanál őrölt, zöld kardamom mag
KARDAMOM MÁZ: 1 dl víz, 2 evőkanál világos nádcukor, 1 mokkáskanál vanília kivonat, 1 teáskanál tört, zöld kardamom mag, 1 evőkanál durva szemű kristálycukor szóráshoz
Ez egy egyszerű kelt tészta. Itt is igaz az, hogy minden, amit egyes népek nagy mennyiségben készítenek, valójában végtelenül egyszerű. Azoknak annyi a titka, hogy a száraz hozzávalók szobahőmérskéletűek, a nedvesek meg annál kissé melegebbek, langyosak legyenek. Tehát a meleg tejet elkeverem a cukorral és az élesztővel, hagyom felfutni. A sót és kardamomot a liszthez adom, majd elkeverem egymással a hozzávalókat és kidolgozom a tésztát úgy, hogy a vajat apránként adom hozzá. Én általában szeretem a kezeim használni, de bárki vesse be nyugodtan a konyhagépét, ha neki az úgy kényelmesebb. A kidolgozott tésztát, enyhén olajozott tálban, letakarva, langyos helyen hagyom megkelni, kb 45 percig. Amíg a tészta éled, a töltelékhez a puha vajat kihabosítom, a barna cukrot az őrölt kardamommal elkeverem. A tésztát lisztezett felületre borítom és kb. 0,5 cm vastagságú téglalappá nyújtom. Megkenem a habos vajjal, megszórom a kardamomos cukorral és három egyenlő részre tagolva-jelölve, először a tészta bal oldalát behajtom a tészta jobboldali 2/3 vonaláig és erre ráhajtom a tészta jobb oldalát a baloldali 2/3 vonalig (na, az ilyen mondatok miatt nem érzem a késztetést arra, hogy a receptjeim meg legyenek írva!). A három rétegű hajtott tésztát, függőlegesből vízszintesre forgatom és óvatosan kinyújtom kb 1 cm vastagságúra, majd kb 2 cm-es egyforma csíkokat vágok. Én pizzaszeletelőt használok erre. Az így kapott csíkokat a filmen látható módon tekerem csomókba. Természetesen mindegyik más formájú lesz, de éppen ez is nagyon szerethető benne. Közben a sütőt 210 C fokra forrósítom. A csomó csomót sütőpapírral fedett sütőlemezre teszem, nem túl szorosan egymáshoz és letakarva további fél órát hagyom növekedni, majd szép pirosra sütöm kb 10 perc alatt. Amíg sül, a máz hozzávalóit összeforralom, majd a sütőből épphogy kivett, forró kardamomos csomókat azonnal megkenem és ezt utólag tudtam meg, de nagyszemű kristálycukorral szórom meg (majd a jövőben), a kardamomos porukor szórás helyett. Több, pl gyümölcsös változata rendszeresen kapható az Artizán pékségben, a Hold utcában is, ha valaki mégse érezné úgy, hogy nekiálljon.
Egy jó nagy zacskónyi friss, zöld kardamomot a Szép kis Indiában vettem épp a múltkor a Dob utcában. A kardamom hüvelyeket klopfolóval összetörtem, a benne lévő magot pedig fűszerörlőben törtem apróra, de kapható eleve őrölten is, bár kevésbé intenzív ízzel és illattal. A még meleg csomóhoz igazán jól passzol hozzá egy pohár hideg tej is.
