EPRES GALETTE - a világ legegyszerűbb tésztájával

HOZZÁ: 2 doboz (30 dkg) Philadelphia krémsajt, ugyanannyi liszt (lisztfajtától függően, pár dekás eltérés lehet) és ennyi. Ebből a két anyagból sima, rugalmas tésztát gyúrtam és fóliába csomagolva egész éjszaka, hidegben pihentettem. Reggelre jól nyújtható, bármilyen formára alakítható, élmény vele játszani. Töltelék: 12 teáskanálnyi eper lekvár. Sütés előtt 1 tojás sárgája és 1 ek tej keverékével kentem át, majd 185 fokon, kb 25 p. Legjobb még langyosan...

... és akkor az történt, hogy egy sütőpapírral fedett sütőlemezre 12 db kis, kerek galette fért fel és maradt a tésztából. Ekkor két laposabb és hosszúkás formát nyújtottam és felforrósított serpenyőben mindkét oldalukat átsütve készült el az indiai ROTI, amihez gyorsan főztem is egy CURRY-s TOJÁST

TÚRÓS PITE

PITETÉSZTA

Rögtön azzal kezdem, hogy ez a mennyiség jóval több, mint amennyit én a saját sütőtepsimhez használni szoktam. Ehhez a pitéhez a tészta kb hatvan százalékát használtam fel, a többi még a hidegen pihen, majd valamit még ma sütök belőle. A felhasznált tésztát a túró mennyiségéhez mértem. A maradék pitetésztát egyszerűen csak vékonyra nyújtva, pl korongokra szaggatva, párosával savanyú, sűrű lekvárral ragasztva, tetején csokimázzal máris az ischlernél tartunk. Mielőtt újra elkalandoznék inkább írom a hozzávalókat. 

600 g sima liszt, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 250 g hideg vaj, 200 g nádcukor, 3 tojás sárgája,  1 kezeletlen citrom reszelt héja és leve, 2 nagy csipet só, 200 g tejföl. A hozzávalókat sima, rugalmas tésztává gyúrom, gombócba formázva, fóliába csomagolva, hűvös helyen, minimum 1 órát pihentetem. 

TÚRÓKRÉM

Ez a túrókrém önállóan, a pitetészta ölelése nélkül is elkészíthető. Ilyen esetben, egyszerűen egy kivajazott, mandulaliszttel meghintett formában megsütöm, mellé fűszeres gyümölcsresztit vagy vaníliaöntetet társítok. 

120 g puha vaj, 60 g porcukor, 4 tojás sárgája, 60 g tejföl, 2 evőkanál sima liszt, 600 g áttört túró, 4 tojás fehérje, 1 csipet só, 120 g porcukor, 8-10 szem lemosott és papírtörlőn leszárított, aszalt sárgabarack apróra vágva és 2 evőkanál narancslikőrbe áztatva (frissen reszelt citromhéj is mehet bele, bár akkor erősen elmegy a reszelt citromhéj íz irányába :D)

A vajat a porcukorral habosra kevertem és egyenként hozzáadtam a tojássárgákat, majd a tejfölt, lisztet. Ehhez a krémhez, tovább keverve jött a túró, majd óvatosan hozzákeverve a porcukorral, sóval felvert kemény tojáshab és a beáztatott sárgabarack kockák.

A pitesütő tepsim kivajaztam és liszttel meghintettem. A sütőt 200 fokra előmelegítettem. A felhasznált mennyiségű pitetésztát két részre osztottam, kinyújtottam. Első részt a tepsibe terítettem, villával megszúrkáltam, a túrókrémmel egyenletesen befedtem. A másik pitetésztával pedig betakartam, 1 tojás sárgája és 1 evőkanál tejföl és 1 evőkanál víz keverékével lekentem, maradék kis darabokkal díszítettem.

A sütő hőmérsékletét 180 fokra visszavettem és kb 35 perc alatt készre sütöttem. A tepsit érdemes az utolsó 5 percre a sütő aljába tenni. 

Porcukorral meghintettem, mivel a túrókrém csak szelíden édes. 

éves, kötelező fekete cseresznyés

Beérett a szomolyai fekete cseresznye. Hiába, mindenféle gyümölccsel elkészíthető ez a süti, de én leginkább így szeretem, a sötét cseresznye és joghurtos piskóta keverékével. 

HOZZÁ: 1 kg fekete cseresznye, 3 tojás, 25 dkg világos nádcukor, 1 evőkanál zsír /liba vagy manga/, 25 dkg átszitált sima liszt, 1 sütőpor, 1 csipet só, 1 teáskanál vanília kivonat, 2 citrom leve, 2 dl joghurt

1. A cserit lemostam, kimagoztam. 2. Az egész tojásokat a nádcukorral tejszínhab állagúra vertem, a zsírt hozzákeverve tovább habosítottam és hozzászitáltam a sóval és sütőporral elkevert lisztet. 3. Majd adtam a többihez a joghurtot, a citromlevet és a vaníliakivonatot. 4. A lazán, homogénné kevert krémet, kiolajozott, kilisztezett tepsibe terítettem és egyenletesen rászórtam a magozott cserit. 5. 180 fokon kb. 25 perc alatt készre sült. Tetejét melegen megszórtam porcukorral. Klasszul rá is olvadt. Legfinomabb miután teljesen kihűlt, de ehhez akkor egy rejtekhely  is kell. 

birskristály

A birsalmalekvár sokáig egy rágós szappanra emlékeztetett, amivel Sári dédmama a gyümölcskenyeret turbózta. Gyerekkori családom nőtagjaival ellentétben nem nagyon szerettem, ízérzékemet nem befolyásolták praktikus előnyei, miszerint irdatlan cukortartalmánál fogva sokáig eláll, olcsó de színes és annyira azért senki sem szereti, hogy suttyomban rájárjon a spájzba. Utóbbi különben is lehetetlen küldetés lett volna, mivel Ármin dédapám cukorbetegsége és csillapíthatatlan édesség iránti vágya miatt a spájzkulcsot - szép csomóban -, több más szekrénykulccsal együtt Sári féltőn az övén hordta. Ármint féltette, nem a birset. Ekkor voltam 5-6 éves. A birs pedig jó pár évtizedre feledésbe merült, majd amikor újra divatba jött, először talán egy őszi kacsamájhoz próbáltam birskompótot készíteni, de félbehagytam és gondoltam, majd másnap folytatom. Így történt, hogy a gyümölcsdarabok a cukros és citromos pácban egy éjszakát pihentek. Mivel a birsnek az almához hasonlóan magas a pektintartalma, a kompót leve szinte kocsonyásra dermedt. Ezt a levet használtam fel ennek a gyönyörű padparadzsára emlékeztető kristálytiszta zselének a születéséhez. Sajt, sonka, kacsa vagy libamáj mellé. Szeretem csak nézegetni is.

HOZZÁ: 3 db birsalma, cukor, víz, 1 kezeletlen citrom héja és leve

A megmosott, negyedbevágott birsalmákat, héjjal-maggal egy lapos lábasban, annyi vízzel amennyi ellepi, a citromlével és héjával együtt puhára főztem. Miután kihűlt, egy napra, lefedve a hűtőben pihentettem. Másnap kicsit felmelegítettem, nagyon sűrű szűrőn átöntöttem, hogy a leve szép tiszta legyen. Lényeg a lé, aminek súlyától függően 250 ml-hez 150 g kristálycukrot adtam, felforraltam, habját leszedtem és minimum 30 percig főztem, amíg kocsonyásodni kezdett. Ilyenkor mézállagú. Amint a cukor enyhén karamellizálódni kezd /ezt a zselé színén látni/, azonnal az előkészített kicsi üvegekbe töltöttem, másnapig dunsztoltam, kihűtöttem, hogy a cukorzselé megdermedjen. Felbontás után a hűtőben tartom. 

angol romantika, szplín nélkül

Az van, hogy minden összejött. Az eső, a szél, Byron-ék és a morzsa is. Így, most egy jó szaftos, angol-, jelen esetben skót kalácspuddinggal tunkolom a málnalekvárt, miközben Yvette kint tombol és hallgatom Byron, Shelley és társaik műveit. Elképesztő és ritka hangulat, szplín nélkül... 

A SKÓT KALÁCSPUDDINGHOZ: 6 tojás sárgája, 6 evőkanál porcukor, 6 evőkanál puha vaj, 2,5 dl tejszín, 1kezeletlen citrom lereszelt héja, 1 csipet só, kb. 30 dkg kalácsmorzsa

A tojások sárgáját habosra keverem a porcukorral és a vajjal,  beleöntöm a tejszínt, jöhet a só, a citromhéj és a kalácsmorzsa. Ezt a sűrű masszát kivajazott és morzsával meghintett bármilyen  tepsiben vagy formában, 180 fokon sütöm, kb. 30 perc alatt. 

Soha de soha, nem kerülnek szemétbe a kalács, kifli, zsömle és kenyér maradványok. A teljesen száraz, fajtáik szerint különválogatott, ledarált morzsák rengeteg sós és édes étel tökéletes alapanyagai. A tradícionális angol kenyérpuddingról már 250 éves feljegyzések is fennmaradtak és angolos nyugalommal nevezhetem az édes, sült desszerttészták ősasszonyának. A mai egy skót változat, egyéb otthon fellelhető anyagokkal tehető hihetetlenül gazdaggá, mint pl. apróra vágott mogyoró, mandula, dió, mák, mazsola, birsalmasajt, keményebb lekvárok, aszalt vagy friss gyümölcsök, a tetejére mehet tojáshab, mellé fagyi, angolkrém, tejszín, és így tovább. Bármilyen sütőformában elkészíthető.
Ma még Jane Eyre is jöhet.