Utazás és cremonai tortelli

Észrevettem, hogy egy ideje az ételeken keresztül utazom. Rengeteg receptet elolvastam az elmúlt hónapok alatt, különböző korokból és a Nagyvilág számos pontjáról, de valahogy mindig visszatérek Európába, az utóbbi időben főleg Olaszországba vagy Ausztriába. Amint lehet, megyek, az elmúlt napokban már szép kis útiterv is körvonalazódik. 

Jenő, aki az anyai nagyapám és nem érte meg azt sem, hogy kislányával beszélni tudjon, Modenában töltötte orvosi egyetemi éveit. Sári Dédmamát és családját pedig Ógyalláról (ma Szlovákia) hozta Pestre, majd Bécsbe Ármin, a Dédpapa. Úgyhogy az útitervben lesz Ógyalla, Bécs és Modena is, mielőtt Cremát is útba ejtem. Ide úgy lenne jó odaérni, hogy lehetőségem legyen végigkóstolni a helyi specialitást éltető, nyárvégi cremonai versenyt és fesztivált, főszereplőjével a cremonai tortellinivel, aminek ősi receptjét, egyesek szerint még Marco Polo hozta magával vissza Kínából, már ha járt ott egyáltalán (bár, egyre inkább úgy tűnik, igaz a mondás a messziről jött emberről).

Van a csodálatos olaszoknak legalább 300 féle formájú tésztája, hozzá régiónként legalább ennyiféle eltérő lisztje és azokhoz kapcsolódó annyi saját receptje, amennyi konyhája és annak a konyhának büszke tulajdonosa. Ami viszont közös a részletekben, az a brilliánssá csiszolt tradíció, az érzésekhez, hiúsághoz, öntudatossághoz, történelmi hagyományhoz kötődő identitás, ami ott van a tésztát készítő kezekben, gyúrásban, formázásban, a tésztagőzben, tálalásban... Nem bonyolítom tovább ezt a mondatot, mert így sincs sok értelme, olyan valami ez is, amit inkább érezni jó, mint magyarázni.

A „Tortelli Cremaschi” - az ízek meglepő keverékével - tényleg ősi étel. Marco Polo ellenlábasai szerint eredete viszont inkább az 1400-as évek utánra vezethető vissza, főleg töltelékének összetétele alapján, amely meghökkentően fűszeres, édes és pikáns is egyszerre, mindjárt kiderül... Tésztája tojás nélküli, tetejére forró olvasztott vaj, Grana Padano sajt és vajban sült zsálya kerül. Na és a töltelék, ami szíve az egésznek 11 (régebben) titkos összetevőből áll, úgymint a helyi ropogós változatú amaretti keksz, mazsola, kandírozott citrom, egy crema-i fűszeres keksz - mostaccino,  menta (amit manapság és furcsa módon, többnyire mentás szőlőcukor tablettával oldanak meg), Grana Padano sajt, tojássárgája, reszelt citromhéj, száraz, lombardiai Marsala bor, szerecsendió és zsemlemorzsa, amit a helyi asszonyok saját múltjuk és titkaik szerint kevernek, évszázadok óta. 

Úgyhogy azzal kezdtem, hogy megsütöttem az amarettit.

HOZZÁ ledaráltam 1 csésze héjatlan mandulát és elkevertem 1 teáskanál liszttel. Két tojás fehérjét, 1 csipet sóval és 4 evőkanál porcukorral szép fényes, kemény habbá vertem, 1 evőkanál keserűmandula likőrt adtam hozzá, majd óvatosan összeforgattam a mandulás keverékkel. habzsákba töltöttem és sütőpapírral fedett sütőlemezre egyforma placsnikat formáztam. 160 fokon kb 20 perc alatt megsültek, a sütőben hagytam kihűlni. 

A töltelék egyéb összetevőivel különben jól álltam, leszámítva a crema-i fűszeres kekszet, amit a napokban fogok elkészíteni, de receptje alapján végül annak fűszereit is belekevertem. Saját kandírozott citromom pedig végre elfoglalhatta a megérdemelt helyét. 

A töltelékhez elkevertem (késes aprítóban): 50 g kandírozott citromot, 50 g lemosott mazsolát, 5 dkg puha vajat, 2 tojás sárgáját (pont ennyi volt az amarettiből), 5 dkg reszelt Grana Padano sajtot, 3 evőkanál zsemlemorzsát, 8-10 amaretti kekszet, 1 mk őrölt szerecsendiót, 1 mk őrölt mentát, 1/2 mk őrölt koriandert, 1 csipet kakaóport, 1 csipet borsot, 1 nagy csipet sót, 2 ek száraz Marsala bort, hogy formázható masszát kapjak, majd jól behűtöttem.

A tésztát 40 dkg durumlisztből, 4 csipet sóval és annyi forró vízzel dolgoztam össze, hogy tömör, de nyújtható anyagot kapjak. Legalább 20 percig gyúrtam, amíg szépen megszelídült a kezeim között. Ezt sincs értelme túl sokáig szavakba önteni, aki szokott tésztát gyúrni, tudja, aki nem, az próbálja ki, pár alkalom után már mindenki tudja mit adjon a tésztájának, hogy az boldog legyen. Az elkészült tésztának sem árt a hidegben pihenés, fóliába csomagolva, legalább 1 órára, hűvösben. Ezután jön a szokásos, nyújtás, először vízszintes felületen, majd géppel, amíg a tésztacsíkok elérik a 1,5 mm-t. Enyhén lisztezett felületen 7 cm átmérőjű köröket szaggattam, mindegyik közepébe cseresznyemag méretű tölteléket tettem, félbehajtottam és a cremonai hagyományokat követve 5 hajtással lezártam. (nem szükséges tojással és vízzel kenegetni) 

Tésztafőzés. Érdekes és teljesen új információim lettek. A crema-i tésztát úgy főzik, hogy a felforralt, lobogó vízbe 1 pohár hideg vizet öntenek, majd lassú forralással főzik a tortelliniket, úgy 15-20 percig. Ez első hallásra is irtó soknak tűnt nekem, nem is működött, sokkal hamarabb kivettem végül az összeset, mert 3 perc után, percenként kóstoltam és kb 6 percnél tényleg úgy éreztem, hogy itt elég, leszűrtem. végül hagytam két áldozatot a vízben 18 percig, de annyira szétfőttek, hogy már nem is lehetett megenni. Elgondolkodtam a lisztek sokféleségén és arra jutottam, hogy talán az én durumlisztem nem tudja a lombardiai búzamezők énekét.

Közben izgatottan vajat olvasztottam, citromhéjat és sajtot reszeltem és lelkesen leszaladtam a kertbe a zsályabokorhoz. Ez várt.

Nem, nem a zöld levelű az. Végül (nagyítóval) találtam rajta pár friss hajtást, levélkezdeményt, meg mellette pár nyiladozó százszorszépet. A forró olvasztott vajat elkevertem a lemosott, letörölt levelekkel, citromhéjjal. A forró tésztát a sajttal és fűszeres vajjal bőségesen rétegeztem, végül sajttal és virágokkal szórtam meg. Vajon milyen az eredeti?

DRÁGASÁGAIM

 

Sokan mondják, hogy a biotermékek drágák, viszont legalább hamarabb megromlanak :). Mondjuk az első állítással jelen esetben egyetértek, az itt következő biocitromokért magam is súlyos árat fizettem. Ugyanakkor nem hamarabb romlanak, csak abban az ütemben, ami természetüknél fogva adva van. Inkább úgy mondom, a nem biotermékek - köszönhetően a mesterséges beavatkozásoknak -, sokkal tovább elállnak, így azokhoz viszonyítva születhetett meg a kezdő mondat is. A történetről meg annyi is elég, hogy lépnem kellett, mielőtt a penész és az idő zabálja fel a drágán szerzett citromjaimat. Így született ez a felfújt-szerű - de nem az, piskóta-szerű - de nem az, pudding-szerű, de nem az, citromos sütemény. Olyan jó lett, hogy egy délután alatt, rögtön egymás után kétszer is megsütöttem. Van ennek a desszertnek a világban több rendes receptje is, bár minő meglepetés, most a saját verzióm következik, with LOVE  + zene.

HOZZÁ: 6 tojás, 20 dkg porcukor, 10 dkg sima liszt (vagy mandulaliszt), 3 bio citrom, 1 csipet só, 1vaníliarúd kikapart belseje (vagy 1 mokkásknaál vaníliakivonat), 1 dl sűrű tejszín (vagy mascarpone vagy creme fraiche), 1 evőkanál vaj, 2 evőkanál nádcukor, 2 evőkanál zsemlemorzsa

A szobahőmérsékletű tojásokat szétválasztottam. Jó kemény habot vertem a fehérjéből, a sóval és a porcukor felével. A sárgákat a maradék cukorral fehéredésig mixeltem, majd ment bele a liszt, a tejszín, végül a citromok reszelt héja és átszűrt leve. A habot és a sárga krémet óvatosan összeforgattam. A sütőedényt jól megvajaztam és először a nádcukorral, majd a zsemlemorzsával meghintettem, a nyers citromhabot beleöntöttem. 185 fokon sütöttem kb. 20 percig, amíg épphogy megszilárdult. Langyosan, lekvárral, a teljesség maga.

A BOLGÁR PADLIZSÁN DZSEM

Az egyik nagymamám egyik férje bolgár kertész volt. Sokáig azt gondoltam az pont olyan összetett szó mint a villanyszerelő és a bolgár az vmi különleges kertfélét takar, mivel úgy nyírta a füvet, hogy mindig szívecskét vagy feliratot vágott bele. Persze furcsa neve is volt (Marinov Ćvetko Georgijev - aka - Gyuribácsi), imádta a kertet és a fóliasátrazást (meg a fröccsöt is), nem elhanyagolható, hogy így utólag simán lehetett volna Sean Connery dublőrje és a legjobb sültpaprika és padlizsán trükköket ő ismerte, genetikájánál fogva a 70-es években, Magyarországon. Az lehet, hogy az utolsó állításom megkérdőjelezhető, de ő volt az egyetlen bolgárkertész, akit valaha is ismertem. Bolgár padlizsán dzsemje csak azért nem lett világhírű, mert soha életében nem készítette el. Inkább az ecetes, borsos, hagymás vonalat vitte, húsok, tojás és elképesztő paradicsomjai mellé. Ez az édes vonal inkább női narratíva, Saly Noémi tett kíváncsivá, örmény receptjével. Kis utánajárás után találtam egy bulgár verziót, amit tökéletesre főztem. Pontos receptet mégsem tudok adni hozzá, na jó, valójában egyre inkább húzódozom attól, hogy ilyen keretek közé legyek szorítva, viszont van egy jó magyarázatom arra, hogy miért. Mostanában sokan mondtak ilyesmit nekem: De jó neked, hogy így tudsz főzni, nekem nem sikerül, mindig elrontom a receptet, pedig pontosan követem az utasításokat (érteeed, utasításokat), már nem is próbálkozom, mert soha nem lesz olyan mint a képen, biztos nem olyan finom mint a tied és blablabla és hasonló hitüket vesztett ostoba és felesleges mondatok. Ja és a kedvencem: úgy meghívnálak vacsorára, de én nem tudok úgy főzni mint te. Most veszek egy mély levegőt, igazi gyomorlégzésest és elmondom.

A recepteket általában saját szájízünkre finomhangolni szükséges. Ezen áll vagy bukik mesterművünk (mert mindegyik az) íze, színe, konzisztenciája, eltarthatósága és az élmény amit végül ad. Az egész onnan indul, hogy mindannyiunk ízérzékelése más. Elolvasok egy receptet, birtokomban vannak az alapanyagok, eszembejut egy íz, ízemlék, étel, eszem valahol egy finomat és elhatározom, hogy elkészítem. Megnézem a hozzávalókat és gondolkodom. Lehetőleg akkor készítem, amikor szezonja van. Mert az alapanyag akkor van a tökéletes formában. Játszom az arányokkal, mert minden termény egyedi, szárazabb, lédúsabb és ahhoz keverem a többit is. Kicsit több/kevesebb folyadék, só, cukor, fűszerek. Kicsit tovább/kevésbé, főzöm, sütöm, párolom. Kóstolok. Ízesítek. Nézek. Játszom az idővel. Bízom az érzékeimben. Az ugye egy receptnél sincs megadva, de könyörgöm adjuk bele magunkat. Aki gépiesen csak leutánoz egy receptet inkább menjen az utcára enni, rengeteg energiát, időt spórol, támogatja a környezettudatosságot, csökkenti a munkanélküliséget és a kollektív stressz-szintet. A valódi ízek legfontosabb alapanyagai, szenvedély, szeretet, játékosság, kíváncsiság. Úgyhogy hajrá emberek, férfiak és asszonyok, mindenki adja bele amennyi neki van!

HOZZÁ: 1,2 kg érett (6-8 db, fényes, sötétlila, apróbb) padlizsán, 2 dl cukorszirup (2 dl víz, 30 dkg kristálycukor mézállagúra főzve), 2 dl méz, 1 kisebb kezeletlen citrom leve és reszelt héja, 1 evőkanál só, 1 evőkanál őrölt koriander

A padlizsánokat 200 fokos sütőben, kb. 30 perc alatt átsütöm. Héját lehúzom, végét levágom, a padlizsánhúst felkockázom, leszűröm, levét elöntöm. Cukorszirupot főzök, majd a padlizsánkockákkal együtt kb. 10 percig közepes hőmérsékleten, kevergetve főzöm. Hozzákeverem a mézet is, sót, őrölt koriandert, citromlevet, citromhéjat és még 5 percig hagyom, alacsony hőmérsékleten rotyogni, hogy összeálljon, sűrűsödjön, összeérjen. Kóstolom. Ha úgy adódik utánaízesítem. Ízvilágát az édes és sós íz egyensúlya adja. Kisebb, sterilizált üvegekbe töltöm. Csak akkor zárom le az üvegeket, ha a lekvárok kihűltek, hogy páramentesek maradjanak. Hűtőben pár hétig eláll. Kacsamájhoz, libasülthöz, sós, füstölt sonkákhoz, sajtokhoz, sült gombákhoz, quiche töltelékhez, pirítóshoz és még mennyi mindenhez tökéletes. tömény gyönyör.

Érik az áfonya

Végre itthon is árulnak normális mennyiségű és minőségű áfonyát a piacokon. Drága és szép gyümölcs, tökéletesen fagyasztható. Íze, alacsony savtartalma miatt nem túl markáns, így jól párosítható sós és édes ételek mellé is. A szezont ezennel megnyitom egy klasszikus ÁFONYÁS CITROM & JOGHURT MUFFIN -nal:

HOZZÁ:  4 egész tanyasi tojás, 30 dkg cukor, 1,5 dl kukoricaolaj, 3 dl török joghurt, 1 narancs leve, 3 kezeletlen citrom leve és héja, 40 dkg liszt, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 1 csipet só, 30 dkg áfonya. Az egész tojásokat a cukorral habosra vertem, hozzáadtam az olajat, joghurtot, citromhéjat és az átszűrt citrom- és narancslé felét. A lisztet a sóval és a szódabikarbónával át- és összeszitáltam, és a krémhez kevertem. Az átválogatott, lemosott áfonyaszemeket óvatosan a nyers tésztához vegyítettem. A papírformákat kétharmadig feltöltöttem és 170 fokon 20 perc alatt készresütöttem. 

CITROMMÁZ: a maradék citrom és narancsléhez kb. 25 dkg átszitált porcukrot kevertem, amíg sűrű krémet kaptam.  A teljesen kihűlt muffinokra csorgattam. 30 db lett.

Az áfonya most a Lehelen 1500/2000 -, a Fehérvári úton 2200/2600 Ft/kg. 2 kg leválogatott szemet fagyasztottam későbbre, díszítésnek, joghurthoz, turmixba, lekvárnak. Legközelebb az áfonyaszemeket lisztbe forgatom, hogy ne süllyedjenek el sülés közben a tésztában. Az áfonyás muffin olyan mint az a dal, amiben egy fura hangú pasi énekli, hogy "Sing the song...", de ha most az összes muffint egyedül megehetném se tudnám megmondani az előadót, a szám eredeti címét vagy a további dalszöveget. Tudja valaki?

Nincs rá szó!

Ó, mennyi ideje már, hogy vágyódtam erre a sűrű és gazdag, mégis könnyű és fanyar nyári ebédre. A fejemben már megfőztem és első pillanattól tudtam, hogy egyszerűen nem lehet leves, főzelék, egytálétel (de utálom ezt a szót), csorba vagy chowder, mégcsak tarator sem a neve, és hiába a báránygombócok, nem tartozhat a távolkeleti kofták közé sem. Eddig nincs rá szó, csak magyarázat. Báránygombócok, zöldségekkel, krémes-citromos-joghurtos szószban, kerti füvekkel

HÚSGOMBÓC: 50 dkg, 2x darált, szaftos bárányhús, 2 evőkanál kb. 5 percig előfőzött rizs, 1 közepes, új főzőhagyma finomra vágva, 2-3 csipet só, citrombors, 1 evőkanál finomra vágott kapor, kicsi diónyi, egyforma gombócokká gyúrva, lisztben egész vékonyan meghempergetve

ZÖLDSÉG: 4-5 szál friss, karikázott sárgarépa, 2 szeletelt zellerszár, 1 kg hámozott apró újkrumpli,  1-1 evőkanál friss kapor, menta, petrezselyem finomra vágva,

KRÉM: 2, 5 dl török joghurt, 1 kezeletlen citrom leve, 3 tojás sárgája, só, bors
az ebéd kezdetén:  pirítós, nagyszemű só, citromlé, még kapor, menta  és frissen őrölt bors

1,5 l, enyhén sós vizet gyöngyözésig forralok, beleteszem a báránygombócokat és lassan, kb 10 percig főzöm, majd hozzáteszem a krumplit, tovább főzöm, újabb 10 perc múlva következik a répa és a zeller. A víz mennyiségét annyira növelem, hogy éppen ellepje a hozzávalókat. Nem kevergetem, inkább csak rázogatom a lábast. Amikor a répa roppanósan puha, félrehúzom a tűzről (ajjaj, arra se tudok jobb szót, elektromos lapról, indukciós tűzhelyről, platniról brrrr?????) és belecsorgatom a joghurtos krémet, a kerti füvekkel is elkeverem és lefedve kb. 10 percig állni hagyom. Már nem forralom, hogy a tojássárgája krémes maradjon.

Egyszerűen olyan élményt ad a menta és joghurt frissessége, a citrom savassága, a só zamatával és a bárány édeskés, mégis buja ízével, hogy, hogy csak na... (szóval nincs rá szó, tényleg) Jól megcitromozva, sózva, borsozva, forrón ettük (este pedig hidegen), pirítós az passzol hozzá, meg egy sauvignon blanc fröccs. ... és a nyár!

Amíg készült a nincs-rá-szó, a háttérben ez ment : zene és western
A bárányhúst Józsitól és Attilától hoztam.  4 éhes, vagy 6 diétás mennyisége

egy kis fekete

Épp elcsíptem a szomolyai fekete cseresznye utolsó, túlérett adagját. Idén azért nagyot léptem előre, mert végre Szomolyáról hoztam, mert megismerkedtem egy őstermelővel, mert megkaptam a telefonszámát, mert 2015-ben már május elején tudni fogom mikor mehetek még igazán időben újra Szomolyára, ahol a legfeketébb és legédesebb cseresznye terem úgy, ahogy szerintem a világon sehogy. Valahogy egészen hihetetlen, hogy tud csokibonbonná érni májusban, olyan cukortartalommal, ami októberi szőlőszemek sajátja. Szomolya és környéke az egri borvidék egyik puzzle-darabkája, ahol a riolittufára rakódott kavicsos- és mészköves agyagtalaj a bölcsője a korán termő fekete cseresznyefáknak. Attila őstermelő, szomolyai őslakos szerint Ráckevénél is van egy hasonló cseresznyefaültetvény, amely alapja az Agárdi pálinkamanufaktúra fajtáról elnevezett főzetének, de ezzel a színnel és ízzel csak a szomolyaiakat (jamaikaiakat) ajándékozza meg. A cseri belül is fekete, leve örökre fest. Valaki vizsgálta már az összefüggést a bikavér, a szomolyai cseresznye és a terroár között?

Gondoltam főzök majd lekvárt, lesz szörp, leves, marad sütire és grillezett hús mellé is. Aztán megettük nyersen. A megmentett kétmaréknyi cseresznyéből sütöttem ezt a kis gyümölcsös, joghurtos tortát.
HOZZÁ: 2,5 dl török joghurt, 2 egész tojás, 2 evőkanál szőlőmagolaj, 1 kezeletlen citrom héja és fél citrom leve, 3 evőkanál nádcukor, 10 dkg liszt, 1 csipet só, 1 mokkáskanál sütőpor, tetejére 2 marék tisztított, magozott cseresznye, a másik fél citrom leve és 2 evőkanál porcukor keveréke. A lisztet a sóval és sütőporral összeszitálom és elkeverem a joghurt, tojás, cukor, olaj, citromlé és citromhéj keverékével. Olajozott, lisztezett tortaformába simítom, tetejére szórom a gyümölcsöt és180 fokon kb. 10 perc alatt sütöm, majd egy evőpálcikával kis lyukakat fúrok bele és a citromos, cukros lével meglocsolom. A lyukakba csorogjon bele a máz. Kb. 3 percre visszateszem a még meleg, de már lekapcsolt sütőbe.

Cseri helyett bármilyen gyümölccsel tökéletes. A cseresznyelány Anouk, aki épp váratlanul megérkezett.

EPER és KRÉM

Juhuuuúúú, az eperszezon elkezdődött, jöjjön elsőnek egy EPER és KRÉM.
HOZZÁ: 1 kg friss, tisztított, szabadságban és napfényben felnőtt eper, 6 evőkanál méz és 1 kezeletlen citrom leve, 1 csomag piskótatallér, kb 30 dkg mascarpone és görög joghurt egyenlő arányú keveréke, 20 dkg nád porcukor, még 1 citrom leve, mokkáskanál vanília kivonat

Az eper felét turmixban pürésítem a mézzel és citromlével. A gyümölcs másik felét vékonyan felszeletelem. A mascarpone-t habosra keverem a joghurttal, az átszitált porcukorral, a vanília kivonattal és a másik citrom levével. Rétegesen üvegedénybe, tálba vagy poharakba pakolom, a tetejét eperszeletekkel fejezem be, kevés mézes citromlevet csorgatok még rá és mehet a hűtőbe. Most jön a legnehezebb rész, várni minimum 3 órát. Legjobb ilyenkor elhagyni a lakást és a kulcsot, megbízható és szigorú személyre bízni, anélkül, hogy megmagyaráznánk tetteink okát. De ha hazaérünk! Mondhatja bárki, hogy uncsi meg kommersz, meg lefutott, meg ilyenek, mert nem az...

Hogy hány adag lesz, nem tudom, de biztosan kevesebb. Egyébként is sietve el kell fogyasztani, mert az eper hamar romlásnak indul. A méz a citromlétől ellágyul. A citromlé helyett előfordul, hogy bodzaszörpöt használok és ezt a keveréket,  plusz külön rétegként is a pohárba teszem. A joghurt lehet török, a piskóta baba, epret meg a kiskerteken kívül, szedjetek itt.

Nyuszika! Répatorta citromos joghurthabbal

Pont egy hete, a Rókusfalvy Fogadó konyhájában töltöttem egy délelőttöt, hogy az aznap esti vacsoramenüt és a heti menüajánlatba illesztett saját ételsort elkészítsem. Jobban szeretem konyhákban és kertekben múlatni az időt, mint tétlenül üldögélni a terített asztalnál. A pár éve dübörgő muffin, cupcake, brownie, répa és zöldségtársaiból készített desszerthullámból valahogy kimaradtam, viszont tavaly hosszas kísérletezés után összeállítottam a szájban tökéletesen olvadó répatorta alapanyagainak ideális mennyiségű kombinációját. Senki ne áltassa magát azzal, hogy ez egy könnyű sütemény, a répa valójában a többi hozzávalóhoz szükséges vivőanyag, helyettesíthető reszelt céklával, cukkinivel vagy almával is, azok levének eltávolítása után. /Azonnal és frissen érdemes meginni!/

RÉPATORTA
hozzá: 2 csésze sima lisztet, 1 teáskanál szódabikarbónával, 1 csipet sóval, 3 teáskanál fahéjjal egybeszitálunk. 4 egész tojást, 1 és 1/4 csésze olajjal, 2 csésze kristálycukorral, 1 teáskanál vanília kivonattal, 3 csésze tisztított, lereszelt sárgarépával, 1 teáskanál kezeletlen citromhéjjal habosra keverünk. A száraz és nedves anyagokat vegyítjük, majd a választható belevalókkal tuningoljuk: maroknyi aranymazsola, apróra tört étcsoki, narancshéj, 1 evőkanál rum, vagy limoncello, vagy narancslikőr, vagy dió, mogyoró, pekándió, mandula, vagy ezek keveréke apróra vágva. 160 fokon, kiolajozott, kakaóporral meghintett, inkább laposabb formában vagy tepsiben kb. 40 percig sütjük,
kb. 16 szelet lesz.

CITROMOS JOGHURTHAB
hozzá: 5 dl görög vagy török joghurt, 3 evőkanál mascarpone, 1 csésze átszitált porcukor, 1 kávéskanál vanília kivonat, 2 kezeletlen, lédús citrom leve habosra keverve és jól lehűtve Ez a könnyű krém jól ellensúlyozza a répatorta robosztusságát.
Arra mindenképpen érdemes figyelni, hogy ezt a sütit, senki ne ejtse a lábujjára!