A következő címkéjű bejegyzések mutatása: előétel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: előétel. Összes bejegyzés megjelenítése

A BOLGÁR PADLIZSÁN DZSEM

2016. augusztus 17., szerda




Az egyik nagymamám egyik férje bolgár kertész volt. Sokáig azt gondoltam az pont olyan összetett szó mint a villanyszerelő és a bolgár az vmi különleges kertfélét takar, mivel úgy nyírta a füvet, hogy mindig szívecskét vagy feliratot vágott bele. Persze furcsa neve is volt (Marinov Ćvetko Georgijev - aka - Gyuribácsi), imádta a kertet és a fóliasátrazást (meg a fröccsöt is), nem elhanyagolható, hogy így utólag simán lehetett volna Sean Connery dublőrje és a legjobb sültpaprika és padlizsán trükköket ő ismerte, genetikájánál fogva a 70-es években, Magyarországon. Az lehet, hogy az utolsó állításom megkérdőjelezhető, de ő volt az egyetlen bolgárkertész, akit valaha is ismertem. Bolgár padlizsán dzsemje csak azért nem lett világhírű, mert soha életében nem készítette el. Inkább az ecetes, borsos, hagymás vonalat vitte, húsok, tojás és elképesztő paradicsomjai mellé. Ez az édes vonal inkább női narratíva, Saly Noémi tett kíváncsivá, örmény receptjével. Kis utánajárás után találtam egy bulgár verziót, amit tökéletesre főztem. Pontos receptet mégsem tudok adni hozzá, na jó, valójában egyre inkább húzódozom attól, hogy ilyen keretek közé legyek szorítva, viszont van egy jó magyarázatom arra, hogy miért. Mostanában sokan mondtak ilyesmit nekem: De jó neked, hogy így tudsz főzni, nekem nem sikerül, mindig elrontom a receptet, pedig pontosan követem az utasításokat (érteeed, utasításokat), már nem is próbálkozom, mert soha nem lesz olyan mint a képen, biztos nem olyan finom mint a tied és blablabla és hasonló hitüket vesztett ostoba és felesleges mondatok. Ja és a kedvencem: úgy meghívnálak vacsorára, de én nem tudok úgy főzni mint te. Most veszek egy mély levegőt, igazi gyomorlégzésest és elmondom.


A recepteket általában saját szájízünkre finomhangolni szükséges. Ezen áll vagy bukik mesterművünk (mert mindegyik az) íze, színe, konzisztenciája, eltarthatósága és az élmény amit végül ad. Az egész onnan indul, hogy mindannyiunk ízérzékelése más. Elolvasok egy receptet, birtokomban vannak az alapanyagok, eszembejut egy íz, ízemlék, étel, eszem valahol egy finomat és elhatározom, hogy elkészítem. Megnézem a hozzávalókat és gondolkodom. Lehetőleg akkor készítem, amikor szezonja van. Mert az alapanyag akkor van a tökéletes formában. Játszom az arányokkal, mert minden termény egyedi, szárazabb, lédúsabb és ahhoz keverem a többit is. Kicsit több/kevesebb folyadék, só, cukor, fűszerek. Kicsit tovább/kevésbé, főzöm, sütöm, párolom. Kóstolok. Ízesítek. Nézek. Játszom az idővel. Bízom az érzékeimben. Az ugye egy receptnél sincs megadva, de könyörgöm adjuk bele magunkat. Aki gépiesen csak leutánoz egy receptet inkább menjen az utcára enni, rengeteg energiát, időt spórol, támogatja a környezettudatosságot, csökkenti a munkanélküliséget és a kollektív stressz-szintet. A valódi ízek legfontosabb alapanyagai, szenvedély, szeretet, játékosság, kíváncsiság. Úgyhogy hajrá emberek, férfiak és asszonyok, mindenki adja bele amennyi neki van!


HOZZÁ: 1,2 kg érett (6-8 db, fényes, sötétlila, apróbb) padlizsán, 2 dl cukorszirup (2 dl víz, 30 dkg kristálycukor mézállagúra főzve), 2 dl méz, 1 kisebb kezeletlen citrom leve és reszelt héja, 1 evőkanál só, 1 evőkanál őrölt koriander
A padlizsánokat 200 fokos sütőben, kb. 30 perc alatt átsütöm. Héját lehúzom, végét levágom, a padlizsánhúst felkockázom, leszűröm, levét elöntöm. Cukorszirupot főzök, majd a padlizsánkockákkal együtt kb. 10 percig közepes hőmérsékleten, kevergetve főzöm. Hozzákeverem a mézet is, sót, őrölt koriandert, citromlevet, citromhéjat és még 5 percig hagyom, alacsony hőmérsékleten rotyogni, hogy összeálljon, sűrűsödjön, összeérjen. Kóstolom. Ha úgy adódik utánaízesítem. Ízvilágát az édes és sós íz egyensúlya adja. Kisebb, sterilizált üvegekbe töltöm. Csak akkor zárom le az üvegeket, ha a lekvárok kihűltek, hogy páramentesek maradjanak. Hűtőben pár hétig eláll. Kacsamájhoz, libasülthöz, sós, füstölt sonkákhoz, sajtokhoz, sült gombákhoz, quiche töltelékhez, pirítóshoz és még mennyi mindenhez tökéletes. tömény gyönyör.




Férfimese

2015. január 4., vasárnap

Egy ujjamon tudom megszámolni, hány olyan embert ismerek, aki 30 éves kora előtt már rajongott a kocsonyáért. Hosszú éveken át én is dermedten és sápadtan figyeltem az öregeket, főleg férfiakat, ahogy cuppogó élvezettel ették a főtt, húsos cupákokat, rágták a hideg lébe fagyott bőröket, nyeltek, szívtak, sóztak, borsoztak, paprikáztak, köszörültek, töröltek, majd pálinkával öblítettek elégedetten, hideg téli estéken. Aztán a múltkor megláttam a húsosnál a kis malaccsülköket és nem hagytak hidegen. Eljött az én kocsonyám ideje. 




HOZZÁ: 12 db  nyers kismalac alsócsülök, 6 tisztított fokhagymagerezd, 6 szegfűbors, 6 borókabogyó, 6 nagy babérlevél, 6 nagy csipet só, 3,6 l víz
A lemosott, csupasz kis malaclábakat már előző nap besóztam és egy éjszakát állni hagytam. Amikor eljött a nagy másnap a csülköket átmostam és hideg /3,6 l/ vízben elkezdtem főzni. Felforrt, habját leszedtem és gyöngyözve kb. fél órát főztem. Ezalatt az idő alatt leve letisztult. Hozzáadtam a fokhagymát, borsot, szegfűborsot, borókabogyót, babérlevelet, sót. Alacsony hőmérsékleten, fedő nélkül addig főztem amíg a husik könnyedén leváltak a csontokról, kb. 2 óra alatt. Szűrtem, csontoztam, a kb. 2 l megmaradt és langyosra hűlt levet zsírtalanítottam, a husikat tányérba, üvegedénybe rendeztem és az átszűrt, kristálytiszta kolloid géllel felöntöttem. Egy óra alatt meg is dermedt a hűtőben. "Ez jó mulatság, férfimunka volt!"  ÉS AZTÁN  jött a női része: csípős tormát reszeltem, barnavajas pirítóst sütöttem, lilahagymát sóval, cukorral, ecettel bolondítottam, lime levet bőven csorgattam, sóvirágot szórtam és mindezt együtt kóstoltam. Hmmm, így finom.



ÉS AZTÁN  Bacher Ivánt kezdtem olvasni. Alig egy éve, röviden de így búcsúztam tőle: "Mert egyetlenegyszer az életünkben összenéztem Ivánnal. Ettől a mágikus pillanattól kezdve, a szeme távoltartott attól, hogy elolvassak tőle bármit. Ma már örülök, hogy így történt. Most szomorkodnék."     ÉS AZTÁN ezt olvastam.


Ünnepi lazac krémes

2014. március 22., szombat

Mást se láttam napokig Párizsban mint édes, krémes, mázas, mille-feuille-et, francia ezerleveles krémest! Hogy ez eddig miért nem jutott eszembe? Ráadásul a krémvariációk száma is végtelen, ez itt a legegyszerűbb alapkrém, ami csak létezik. A skót, füstölt lazacra pedig mindig vevő vagyok, csak bátorítani tudok mindenkit arra, hogy szakadjon el végre attól a tézistől, hogy drága meg csak ünnepkor. Ma különben is a Szombat Európai Világnapja van, még egy üveg hűs rosét is vegyetek elő hozzá és hurráááá!


LAZAC KRÉMES
hozzá: 6 szelet, 4 x 10 cm-re vágott, vékony, füstölt lazac, 20 dkg crème fraiche, 1 marék apróra vágott snidling, 1 kezeletlen citrom leve, a tetejére apróra vágott snidling, citromhéj, maldon só, durvára őrölt színes bors

A füstölt lazac szeleteket méretre vágom. A levágott darabokat a krémesek előkészítése közben, jóízűen megeszem. A crème fraiche-t habosra keverem a citromlével és a snidlinggel és habzsákba teszem. A lazacszeletek közé a habzsák segítségével viszem fel a snidlinges krémet. A tetejét citromhéjjal, snidlinggel, maldon sóval, őrölt borssal díszítem. Pirítóssal és/vagy salátával azonnal megetetem azokkal akik szeretik, akiket szeretek.

2 db. Crème fraiche a Culinaris üzleteiben vagy a Metroban is kapható, vagy 10 dkg házi tejföl és ugyanannyi házi tejszín keverékével helyettesíthető. Könnyített verzióban görög joghurtot használok.