TÖLTÉS

Az alaptöltelék. Gorgonzolával, kecskesajttal is kompatibilis. Galette-nek is. Kacsamellbe tekerve, majd lassan megsütve. Tésztával, megforgatva tejszínes gorgonzolás öntetben. Húsmentesen a parféban. Sült kacsamájjal és zsírjával együtt, vajban karamellizált, meleg kalácson. Zöldsalátán, langyosan. Pirított kenyéren vagy a reggeli joghurton. A vajas krumplipüré tetején. Főtt kölessel vagy bulgurral. A sajttorta alján. Mindenféle űr betöltésére. Majd az őszi krémleveseken. Itt pedig most a quiche-t teszi naggyá. 

ZENE és Pszichoanalízis

A karamellizált ez+az-os és kecskesajtos quiche, íme:

KÉREG: 25 dkg krémsajt, 30 dkg sima liszt, 1 nagy csipet só, 2 tojás

AZ ALAPTÖLTELÉK: 1 teáskanál étolaj, 15 dkg angolszalonna, 6 szép körte, 2 evőkanál barna nádcukor, 1 evőkanál méz, 2 marék dióbél,  1 marék apró érett füge, 

ÖNTET: 3 tojás, 3 dl tejszín, 30 dkg natur kecskesajt, 1 összetört gerezd fokhagyma

VARDAGEN: nagy felfedezésem, mindenki konyhájába kívánok minimum egyet! 

(a kivajazás/lisztezés is elhagyható)

Ha körbenézek a hűtőben és a kamrában, biztosan találok egymásra váró társakat. Pl., egy nyár derekán tartott, szép esküvőről megmaradt irdatlan mennyiségű krémsajtot és hozzá lisztet. Úgy gondolkodtam, hogy ebből is jó kis tészta sülhet ki, a krémsajt gyakorlatilag számomra zsiradék és tejsavó, tehát szinte vaj és szinte tejföl, amihez lisztet és tojást adva máris kész az alaptészta. Persze lehetnek és vannak különbségek, de a saját magunkra való ételkészítésben az is jó, hogy a szabadságon kívül teret enged a kísérletezésnek és a megtapasztalásnak is. Így azzal indítottam, hogy a krémsajtot (ami 2 doboz philadelphiát jelentett jelen esetben) elkevertem a tojással, sóval, liszttel és rugalmas tésztává gyúrtam, kinyújtottam és a piteformába tettem, villával megszúrkáltam, 10 percig hűtőben pihentettem (ez lehet pár óra is), 185 fokon kb. 35 percig sütöttem. Nem púposodott fel, pedig nem tettem bele a sütőbabot sem. A körtéket hámoztam, magoztam, hosszában négyfelé vágtam, a kis fügéim két végét lecsíptem és szintén hosszában negyedeltem. Az angol szalonnát is vékony csíkokra szeleteltem, a már megpirított diót a tenyerem között apróra morzsoltam (előtte 185 fokos sütőben egy sütőpapírral fedett sütőlemezen, 10 perc alatt előpirítottam). Először a szalonnát tettem a forró serpenyőbe és kevés olajon, most már alacsony hőfokon, rázogatva átpirítottam, kivettem, a kisült zsírját a serpenyőben hagytam. Következett a körte, 2 perc múlva a barnacukor majd a  füge, végül a pirított dióbél, majd vissza a sült angolszalonna és végül az evőkanál méz. (Kóstoljatok. Kevés méz vagy só lehet, hogy jól jön még...) Kicsit hagytam hűlni, majd a sült tésztakéregbe rendeztem, végül ráöntöttem a tejszínes kecskesajtos öntetet, amihez csak jól elkevertem a belevalókat. Alig félóráig sütöttem, amíg a közepe is megszilárdult, hagytam langyosra hűlni (micsoda hülyeség, hiszen nem is én hagytam, csak így zajlott), miközben máris akadt egy érdeklődő. 

A lehetőségeket pedig így foglalnám össze: ha nincs otthon kecskesajt - sebaj, tojás, tejszín alapkeverék is megteszi. Ha nincs benne angolszalonna - sebaj, 1 evőkanál sokoldalú vaj is tökéletesen ok. Nincs apró szemű, érett kicsi füge? Sebaj, kisebb magvú piros szőlő vagy nagyszemű aranymazsola is beválik és így tovább... 

MÉG NINCS EPERSZEZON

Nem, ne dőljetek be! Az úton-útfélen árusított eper még nem az igazi. A görög és társai messziről érkezik, ezért utókezelt, a magyareper elnevezést pedig még mindig nem sikerült befogadnom az elmúlt évek alatt. Ugyanúgy mint a különböző furcsa sokágas hibrideket, festetteket, ízfokozóval injektált vagy permetezetteket. Azokat a fajtákat, amik vízzel érintkezve, alig 1 óra alatt romlásnak indulnak és erőteljes trágyaszagot árasztanak vagy/és amelyektől élénkpiros marad a nyelv és színezett a gyerekkaki. A féltenyérnyi gigászi nagyokat, az erős csumásat, a száraz példányokat. Milyen az élvezetet nyújtó eper? Illatában érződik a cukortartalom és a napsütés, 2-4 centiméteres, minden oldalán egyformán érett, lédús, belsejében is színes, szabadföldön termett, itthon. Lekvárt is az apróbb szemű, koncentrált ízű darabokból érdemes készíteni, elegendő mennyiségű cukorral. Szerintem az eper nem jól bírja a fagyasztást sem, víztartalmánál fogva bedöglik az íze és az állaga is, miután felolvad. A legjobb frissen, bármely napszakban, fagyival, sütivel, salátába, grillezéshez, sósan, édesen, krémesen. Vadászni kell rá, mert ritka, érzékeny, múlandó és nagyon kevés van belőle. Most még a vágyakozás és készülődés ideje van. Éberség. Addig meg itt egy szendvicsre való a tavalyiból. Epres kecskesajtkrém pirítóson, sonkával.

HOZZÁ: 10 dkg valódi eper, ½ cm-es kockákra vágva, 10 dkg natúr, kenhető kecskesajt, 2 evőkanál gyümölcsös ízű, extraszűz olívaolaj, 1/2 citrom leve, 4 szelet pirítós, 4 szelet pármai sonka, frissen őrölt citrombors

Az eperkockákat egy tálba szórtam, krémesre kevertem a kecskesajttal, az olívaolajjal és a citromlével, citromborssal. A langyos pirítós kenyerekre kentem az epres sajtkrémet, egy-egy szelet pármai sonkával koronáztam. Nem veti meg a rozét vagy prosecco-t.

eper még, még

Pesto & Pasta

Családunk méltán híres, legalább 100 éve töretlenül népszerű spárgareceptjei következnének, ha lennének. Nincsenek. Spárgát talán kamaszkorom környékén láttam először, zacskóban, poralakban. Nem volt rossz, de nem tett különösebben kíváncsivá sem, így amíg ... ... most hívott Mimi, rögtön meg is kérdeztem, hogy ugye, nem ettünk spárgát gyerekkoromban. Állítólag ettünk. Ő sokat, fehéret, vajban sütve, morzsásan (mindent morzsáztak), ahogy Sári nagymamája készítette. Szerintem én nem, mert akkoriban még nem hoztak lázba a mindenféle morzsás zöldségek. Így a spárgával is csak az elmúlt 2-3 évben kezdtem foglalkozni. Ha a zöldborsó lány, akkor a spárga  fiú, valahogy mindig eljátszom a gondolattal, hogy melyik zöldség, gyümölcs, fűszer, bármilyen alapanyag milyen nemű, hangrendű vagy akár színkódú lehet. Viszont a virágárus bácsitól vettem egy nagy csokor spárgát, azt mondta szép lesz zöldnek a tulipán mellé. Tulipánt nem vettem. Ilyenkor nyílnak a legszebb,  rövid életű gyomok, abból szedtem a mezőn a vékony spárgaszálak mellé. A vastagabb szárakból pedig gyorsan kevertem egy krémet, amíg az ír szódás kenyér megsült. 

SPÁRGAPESTO ÍR SZÓDÁS KENYÉRREL

HOZZÁ: egy csokor friss zöldspárga, 1 kezeletlen citrom héja és leve, 1 teáskanál nádcukor, 1 dl olivaolaj, 1 marék bazsalikomlevél, 2 evőkanál pirított fenyőmag, 15 dkg friss, natúr kecskesajt, 2-3 retek szeletelve

➊ A tisztított spárgák letört fejét és az 1 cm-es darabokra vágott szárakat, fél citrom levével és a nádcukorral ízesített vízben kb. 3 percig főzöm, majd jéghideg vízben átöblítem, leszűröm. ➋ Közben késes aprítóban krémmé keverem a pirított fenyőmagot, olivaolajat, bazsalikomot, citromhéjat és citromlevet. ➌ Hozzáadom a spárgát és a kecskesajtot és sűrű krémmé keverem. (pár spárgafejet félreteszek dísznek) ➍ A krémet a hűtőben hagyom egy kicsit összeérni. Vékonyra szeletelt retekkel és a sprágafejekkel teszem a szódás kenyérre.

AZ ÍR SZÓDÁS KENYÉRHEZ: 125 g sima liszt, 1 teáskanál só, 1 teáskanál szódabikarbóna, 350 g teljeskiörlésű liszt, 15 g zabpehely, 400 ml kefír

➊ Az alapanyagokat egyszerűen összekeverem. ➋ Egy 34x12 cm-es sütőformába terítek egy sütőpapírt, a kenyértésztát belesimítom és előmelegített sütőben, 180 fokon kb. 40 perc alatt megsütöm. Akkor jó, ha a formából kiemelve és megütögetve olyan hangot ad, mint egy jó görögdinnye. Kong. ➌ A formából kivéve hagyom kihűlni, hogy ropogós maradjon, majd 1 cm-es szeleteket vágok belőle a szendvicsekhez. 

MARADT MÉG A SPÁRGAPESTO-BÓL?

Az jó. Gyors ebédhez, frissen főtt, leszűrt, de nem leöblített, forró tésztával összekeverem. Lefutok a kertbe egy kis marék friss rukkoláért, azzal díszítem. 

TAVASZ