Végtelen lehetőség rejlik, néhány megmaradt zöldségben is. Főleg hétfőn, ami többnyire húsmentes, hűtős-zsákbamacskás. Abból lesz valami igazi, ami van. Az alappürék szépek. Készülhetnek bármilyen zöldségből, gyümölcsből. Tökéletes ágyai lesznek zöldséges, gyümölcsös, fűszeres raguknak. Jól lehet őket fényképezni is, ami számomra fontos szempont. Egyszerűen szeretem a harmóniát és megörökíteni a pillanatot. Számomra az étkezés, bármekkora, akárhány főre, bármilyen alkalomra, komplett arculat. A pillanatok vagy percek, magam alkotta, harmónikus kitöltése. Ezért fontos az alapanyag, tálalás, környezet, zene, nap-, és évszakok, amiknek hangulatát, benyomásait én határozhatom meg. Szomorúan például nem lehet sütni. Az én kezeimben olyankor nem áll össze a tészta, kifut a tejszín, odakap a hús. Így, nem marad más, mint törekedni a jókedvre, a jóra. Akkor születnek pl. ilyen kis hétköznapi csodák is, mint a tejszínben főtt karfiolpüré, zöldséges raguval, hétfőre, két főre.
HOZZÁ: 1 közepes karfiol (vagy karalábé, fehérrépa, pasztinák, zeller, sárgarépa, batáta, tökfélék, stb), 2,5 dl tejszín, kb. ugyanannyi víz, 1 nagy csipet só, 1 evőkanál vaj, 1 evőkanál kukoricaolaj, 1 közepes cukkini, 1 közepes padlizsán, 2-3 kisebb sárgarépa, 1/4 kaliforniai paprika, 1 karfiolrózsa apró rózsákra szedve, 1-2 teáskanál nádcukor, só
A karfiolt nagyobb rózsákra szedem és annyi vízben amennyi ellepi felfőzöm, majd átöblítem friss vízzel és visszateszem a főzőedénybe. Annyi tejszín és víz kb. egyenlő arányú keverékét öntöm rá, hogy ellepje és közepes hőmérsékleten puhára főzöm. Leszűröm, a vajat hozzáadva botmixerrel pépesítem, szűrőn átpasszírozom, félreteszem. A zöldségeket és a karfiolrózsát lemosom, papírtörlővel szárazra törlöm (ha vizesen kerülnek a serpenyőbe, párolódni fognak, miközben én majd azt szeretném, hogy hirtelen piruljanak) és apró félcentis oldalú kockákra vagy megközelítőleg kockaformájúakra vágom (az ereket, magokat, kemányebb héjakat, végeket kivágom), majd összekeverem. Ebben van hova fejlődnöm, mármint a szabályos méretrevágásban, a titok egyébként a mennyiség és gyakorlat arányában rejlik. A karfiolt kézzel szétbontom. Serpenyőben felforrósítom az olajat és a zöldségkeverékből annyit teszek bele, hogy kényelmesen rázogatva, hirtelen 1-2 perc alatt át tudjon sülni (ha mindet egyszerre a serpenyőbe tenném, pillanatok alatt levet eresztene és újra párolódna, nem sülne, pedig én ropogós, színét és ízét nem vesztett ragut szeretnék készíteni. A megadott alapanyagokból kétszer fért el a serpenyőben) A serpenyőben hozzáadom a nádcukrot, ami megolvad és karamellizálódik a zöldségeken, majd a sót. Kettejük ellentéte egyensúlyozza ki a zöldségek valódi, sült zamatát. Öszerázogatom, így a keletkező gőz felszáll. Mindez tényleg két percen belül történő reakció, ha a zöldségkockák mérete, az olaj hőmérséklete, a serpenyőbe tett mennyiség és az odafigyelés megfelelő. A meleg karfiolpürét, a humuszhoz hasonlóan rendezem el egy lapos tálon, evőkanállal alakítok mélyedést benne, amibe a zöldséges ragut teszem. Olívaolajjal meglocsolom és nagyszemű sóval díszítem.
Valójában innen egyszerűen elszabadul ez a történet. Ez a zöldségragu mehet tésztára, elkeverhetjük főtt bulgurral, kölessel, kuszkusszal, bármilyen rizzsel, rizstésztával, polentával. Tehetjük natúr, sült csirkemell tetejére, sajtszósszal leöntve, sonkatekercsbe, pizzatésztára, tortillába tekerve, melegszendvicskrémnek, sajtkrémmel keverve egy kiflibe uzsonnára, zöldsalátához adva, quiche tölteléknek, rétestölteléknek, omlettekbe, frittatába, krémlevesek tetejére, lehet önálló köret, balzsamecettel és apróra vágott gyöngyhagymával saláta, kerülhet húsmentes és húsos burger-be, tölthetünk vele tojást, gombát, adhatjuk hal mellé majonézzel keverve. Tovább lehet ízesíteni friss petrezselyemmel, bazsalikommal, korianderzölddel és zöldcitrommal, apróra vágott szárított paradicsommal, negyedelt, magozott olivabogyóval, mandulaforgáccsal, pirított fenyőmaggal, fűszeres kenyérmorzsával és további ötleteket is örömmel várok...
