Esik az eső, zölden tombol még a kert. Találtam leszedésre könyörgő almákat, felszedésre imádkozó diókat, egy csokor nagyotmondó legényfogó rózsát és egy marék friss színes mángoldot. A sikítozó zöldfűszerekre rá se mertem nézni. A birsalma még készülődik, a Spanyolcsiga Armada kajánul tobzódik a paradicsomi állapotokban. Na, mi legyen a mángolddal? Ha-haaa, találok a hűtőben egy marék oliviabogyót és ugyanannyi pirított fenyőmagot is. A mángoldot leöblítem, apróra vágom, meg egy nagy fokhagymagerezdet is hozzá, az oliviabogyót magozom, csíkokra szelem, vagy egy deci oliviaolajat is hozzáöntök - gyümölcsös ízű, női fajtából -, a pirított fenyőmag sem marad ki, mind mehet bele abba a
kiflibe* aminek testét gyorsan összegyúrom. Húúú, mi lesz ebből...
... aztán kisütött a nap.
*185 fokon sütöm, hogy az ez+azok ne égjenek meg. oliviabogyó, oliviaolaj = olívabogyó, olívaolaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése