A LEGJOBB ŐSZI SZENDVICS. EDDIG.

Rákaptam a stracchino-ra. Lágy, tejszínes, friss tehénsajt. Csak most ismertem meg, pedig ez a Focaccia di Recco tölteléke is. Mondjuk azt sem ismertem eddig. Egyszerűen nem lehet felzabálni a világot. Kaptam tegnap egy rekesz, érett fügét. Vettem angolszalonnát. Tényleg ősz van, előkerült a juharszirup is és a vágy a melegebb és mélyebb ízek iránt. Kevés vajon, tisztított fügekarikák és juharszirup eltáncolja a Maillard reakciót. A tánckart félreteszem, pár szelet angolszalonnát dobok a helyére, pirulni. Közben sül a toast, szeletelem a stracchino-t is. A meleg pirítós egyik felét még megtunkolom az angolszalonna karamellizálódott zsírjában és felpakolom a szendvicset. Toast, sült angolszalonna szelet, stracchino, fügeszeletek, még pár csepp juharszirup, metélőhagyma /csak, hogy legyen valami kis zöld is/. A barátnőm szerint én valami ufo vagyok, ember ilyen ízt nem csinál. Eddig. Mindenki lehet most már ufo :).

Épp, hogy egy fotót készítettem a telefonommal, mert ezt azonnal meg kellett enni.

Jó reggelt, egyetek francia reggelit és utazzatok Párizsba!

Még mindig a “tavaszi párizsi” napok hatása alatt állok. Most nem a maradék mirelitzöldséggel tuningolt marhapárizsinak titulált ipari hulladékra gondolok, hanem például azokra a francia bisztróreggelikre, amik napi 15 kilométeres városi séták alapozó üzemanyagát adják. A “Croque-monsieur”, az itthon egyáltalán nem szeretett sajtos-sonkás melegszendvics turbósított, Párizsban megszeretett változata. Kellően zsíros, ropog és tocsog, a sajt, a besamel mártás, a pirított vaj mogyoróssága, a sült sonka sóssága a kenyérágyon tökéletes egységet alkot. Az eredeti melegszendvics az 1900-as évek elején tűnt fel a párizsi kávéházak kínálatában és az azóta eltelt kb. 110 évben legalább ilyen számú új croque-monsieur variáció született. Közülük a legnépszerűbb a croque-madame-on túl (ami tükörtojásos), a provanszi (ami paradicsomos), a hawaii (ami ananászos), a bolognai -  ami darált húsos és így tovább…

Ez itt például az enyém. Teljesen klasszikus, semmi újítás: a besamel mártásból kivettem a dijoni mustárt és inkább a salátaöntetbe kevertem. Ha jobban belegondolok, ez a recept tökéletes arra, hogy szerethetően eladhatóvá tegyen bisztrónyi mennyiségű megmaradt száraz kenyeret, sajtot, sonkát, mártással puhítva, pirítással elkápráztatva. Jó reggelt, egyetek francia reggelit és utazzatok Párizsba!

CROQUE-MONSIEUR
hozzá:

vaj: általában belga vagy francia vajat használok

kenyér: 4 szelet minimum 1,5 centisre szeletelt, lehetőleg fehér

besamel mártás: 1 evőkanál vaj, 1 evőkanál fehér liszt, 2 dl felforralt tej, őrölt szerecsendió, bors, só

sajt: 15 dkg reszelt emmentáli vagy gruyere /nem túl érlelt/

sonka: angolszalonna volt itthon, de bármilyen nem erősen füstölt, jó minőségű (2) sonkaszelet

A sütőt 200 fokra melegítem.

A besamel mártáshoz a vajból és a lisztből fehér rántást készítek, majd ha kihűlt a felforralt tejjel sűrűre  és csomómentesre főzöm, a fűszerekkel ízesítem.

A sonkaszeletek mindkét oldalát, forró serpenyőben, kevés vajon, átpirítom.

Ugyanabban a serpenyőben a kenyérszeleteket is egyenként, mindkét oldalukon ropogósra sütöm. Ezután összeállítom a szendvicseket, a következő sorrend szerint. Kenyér, mártás, sonka, sajt, mártás, kenyér, a tetejére ismét mártás, sajt. A két felszerelt szendvicset sütőpapíron a forró sütőbe teszem, amíg a sajt megolvad és pirulni kezd. Ez kb. 10 perc, de érdemes kivárni. 

Kevertem egy salátát is mellé. Ilyen ajándék március még nem volt! 
Már szedtem a kertben friss rukkolát, bébispenótot, tölgysalátát és snidlinget. 
SALÁTAÖNTET: 1 evőkanál méz, 1 evőkanál citromlé, 1 evőkanál dijoni mustár keveréke.

Legközelebb vacsorára is ez lesz, egy pohár finom chardonnay-val.