A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ízemlék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ízemlék. Összes bejegyzés megjelenítése

A TÁRSASÁG KRÉMJE - SÜTŐTÖK MUSTÁR

2019. október 20., vasárnap


Hatalmas potenciálja van a sütőtöknek. Azon egyik Joker zöldségek egyike, amelyik állagánál és ízénél fogva is kiválthat más, hasonló konzisztenciájú hozzávalókat. Bárki aki, sütőtök sütésre adja az idejét, csípjen le pár evőkanálnyi kész pürét és ízesítse szája, hangulata szerint. Így tettem most én is. 

A milligrammra megírt, pontos hozzávalós merev recepteket a hétköznapi konyhákban felejtsük el végre és bízzuk magunkat, magunkra. Harmónia, az egymáshoz társított alapanyagok és azok megfelelő arányából és a hozzáadott energia töltetétől lesz. Persze azért jó ha tisztában vagyunk az ízekkel és itt most nem a négyalapízjamegvanazazötödikazumamira gondolok. Hanem alapvetően arra, hogy egy-egy íz pl. hideg vagy meleg, színes vagy színtelen, gazdag vagy egyvonalú érzetet vált ki belőlünk? És ha már tudom milyen, vajon melyik másikkal keverném? Sütés, főzés hatására mi történik azzal az ízzel? Veszít a vonzerejéből vagy még hangsúlyosabb lesz? Mennyi egy íz lecsengése? Milyen végeredményt szeretnék látni a tányéron, ja nem ott. Az arcon. Szeretem nézni, ahogy valahogy elomlik az összhangzat-íz (hiába a harmónia is zenei kifejezés) egy-egy arcon. Nyakon csípett pillanatokban lágyulnak a ráncok, melegszik a bőrtónus. Szeretem, amikor ez a pillanatnyi, kontrol nélküli kiszolgáltatottság felfed valami mérhetetlenül emberit. 

Ehhez a sütőtökmustárhoz, 4 evőkanál, átpasszírozott, sült sütőtökpürét használtam. A tököt 2 evőkanálnyi olívaolajjal, 1 evőkanálnyi balzsamecettel, fél evőkanálnyi datolyasziruppal, csipet sóval egybemixeltem. Ez az alap. A továbbiakban pedig lehet füstölt - füstölt paprika, csípős - csilifélék, fűszeres - curry félék hozzáadásával. Tök jól kiváltja a ketchup-majonéz-mustár kombót a hamburgerben, vagy sajtok, sültek mellé, szendvicsbe, salátára öntetként, tésztákra, lágyabb tojásos ételekre öntve, ezer ötletem van... 

Együk frissen és a levegő hőmérsékletével megegyező hőfokon. Igenis számít, hogy az ízmolekulák nem fagyottan érkeznek a szánkba, mint ahogy ennél a kedvenc tökös receptemnél sem.



az elfelejtett egres

2015. július 15., szerda

Eszembe jutott az egres. Utolsó pillanatban, leérés előtt. A legjobb jéghidegen és ahogy Judittól tanultam jó sok éve már. Gondoltam hozzá egy hirtelen sült csontos karajszeletet, amit csak utólag szabad sózni és borsot darálni rá. A hús forró, sós, fűszeres, az egresmártás habos és jéghideg, savanyú és édes. Így teljes.



HOZZÁ: 70 dkg még nem túlérett zöld egres, 1 evőkanál vaj, 3 tanyasi tojás, 1 + 4 evőkanál világos nádcukor,  kezeletlen citrom héja és leve /az ízesítés függ az egres érettségétől/
➊ Az egrest tiszítottam, leöblítettem és a vajon, 1 evőkanál nádcukorral, kevés citromlével és citromhéjjal megpároltam. Max 5 perc. ➋ Közben a tojásokat szétválasztottam, a fehérjét kemény habbá vertem, a sárgáját a többi cukorral fehéredésig kevertem. ➌ Először a sárga krémet adtam az egreshez, kettőt buggyantottam rajta, tűzről lehúztam, majd beleborítottam a fehérjét is. ➍ Lazán átkevertem és fedő alatt hagytam, hogy a fehérje is átfőjőn a saját melegében. ➎ Jól lehűtöttem.
➏ A csontos karajszeleteket kissé kiklopfoltam. Felületüket repceolajjal átkentem. Forró serpenyőben mindkét oldalukat átsütöttem. Csak tálaláskor szórtam meg sópehellyel és frissen őrölt fekete borssal.


Egy ízemlék nyomában

2015. május 21., csütörtök

Sokakkal ellentétben jó emlékeim vannak az általános iskolai ebédekről. A klasszikus piskóta és csokiöntet kombó, a tejberizs kakaószórással, a spenót egész keménytojással (amit egymás tányérjába szájjal lőttünk), a tarhonyás és a rizses hús és mindenek felett a csúcson a Császármorzsa. 


Most mégsem az iskolai császármorzsa receptje következik. Az csak úgy jött a képbe, hogy a császármorzsát ott szerettem meg. Mivel megszerettem, később otthon is többször elkészítettem. Nekem ízlett, a szüleim meg azon vitatkoztak, hogy Mimi szerint a bécsi császármorzsában nincsen gríz, Apu szerint az erdélyi császármorzsában meg nincsen liszt. Az ízemlék kutatásom is valahol még a XX. században kezdődött és nem a konyhában. Anyuék polémiáján felbuzdulva kezdtem gondolkodni az erdélyi családi múltam konyháján. Terimama emlékei sokat segítettek, bár az ő édes ételeit nem szerettem. Legtöbbször puliszkát főzött, nyakon öntötte forró tejjel és cukorral, néha lekvárral is, vagy serpenyőben, zsíron átforgatta, fahéjas porcukorral hintette. Volt tejleves is, attól még irtóztam is. Sütött lepényeket is, de az meg nem tartozik most ide. Az évek alatt nemcsak a morzsa finomodott, hanem a gondolkodásom is. Rájöttem, hogy egyszerűsítenem kell. Azon túl, hogy egy darabig a lisztet vegyítettem a búzadarával, és vágyakoztam egy olyan íz után, amit én soha nem éreztem, már tudtam, hogy először meg kell találnom hozzá azokat az antropológiai körülményeket, amelyek az adott korra és alapanyag feldolgozásra jellemzőek voltak. (remélem valamelyik életemben antropológus is leszek) Apai nagymamám Erdélyből érkezett népes családjával Budapest mellé, a II.VH. után. Családja tartott disznót is, télen gyakran morzsoltunk kukoricát, amit ledaráltunk és forró vízzel elkevertünk, ezt adtuk a malacoknak. Szerettem az illatát. A finomra őrölt kukoricadarából pedig készült a puliszka. Sosem ettem belőle. Nagymamám nem készített császármorzsát sem, arról Apu mesélt. Hogy gyerekkorában péntekenként nem ettek húst, hanem böjti bableves volt császármorzsával. Szerintem csütörtökön és szerdán sem volt hús. A szükség szerinti élet és a természettel való harmónia alakította a konyhát, ami így végtelenül gazdag volt. Zsírral főztek. Sosem volt maradék. Abból készültek a legfinomabb ételek, esetleg aludttejes puliszka tojással habosítva, cukrozva, kemencében vagy vaskályhán sütve, összetörve.  Ez lehetett talán az őse annak a császármorzsának aminek ízét Apám olyan sok éven át kereste. Ugyanarra az ízre rátalálni sok év távlatából inkább illúzió. Ízlelőbimbóink születésünk pillanatában vannak a csúcson, ekkor a legérzékenyebbek. Ízlelésünk valójában nem finomodik az évek során, hanem érzékenységéből veszít. Ezért szeretjük meg később a gyerekkorban utált olivabogyót, csípős paprikát és fűszeres ízeket. Így sosem érezhetjük már ugyanazt az ízt amit hajdanábandanában, viszont emlékeinkhez kapcsolódó érzéseink segítenek egyensúlyba hozni az ízlelés és emlékezés mérlegét. Most azonban azt gondolom megállapodhatok. Megtaláltam. Színe, íze, állaga tökéletes egyensúlyban van... és ezt a harmóniát, még másnap sem veszíti el. Így, olyan sok év kisérletezés után elérkezett a bizonyosság és vele a pillanat, hogy a mi császármorzsánk végleges receptjét megírjam. Ennél jobb az én életemben már nem lehet.  

HOZZÁ: 6 dl 3,5% zsírtartalmú biotej, 4 evőkanál búzadara, 2 evőkanál finomra őrölt kukoricaliszt, 3-4 csipet só, 6 evőkanál kristálycukor, 6 tojás sárgája és habja, 1 kezeletlen citrom reszelt héja, 2 evőkanál kacsazsír, 1 marék apróra vágott, aszalt sárgabarack

➊ A sütőt 190 ℃-ra kapcsolom. ➋ A búzadarát, kukoricalisztet, sót egy nagyobb tálban összekeverem. ➌ A tejet felforralom és a száraz keverékekre öntöm, átkeverem. ➍ A tojásfehérjéből kemény habot verek, a sárgákat a cukorral és a citromhéjjal fehéredésig krémesítem. Előbb a sárgakrémet, majd a tojáshabot adom a grízes keverékhez. ➎ Egy közepes tepsibe teszem a kacsazsírt,  sütőben felforrósítom, ráöntöm a tésztakeveréket. Amint megemelkedik és pirulni kezd, kiveszem és villával összetöröm. Visszateszem a sütőbe és kb. 12 perc alatt készresütöm. ➏ Hozzákeverem az apróra vágott sárgabarackot és tálalásig még forrón, légmentesen lefedem. /a visszacsapódó gőztől marad majd puha de morzsás/ ➐ Porcukrot szitálok rá és jöhet a baracklekvár is. 

Ha ízemléket keresel, szólj...