EPRES GALETTE - a világ legegyszerűbb tésztájával

HOZZÁ: 2 doboz (30 dkg) Philadelphia krémsajt, ugyanannyi liszt (lisztfajtától függően, pár dekás eltérés lehet) és ennyi. Ebből a két anyagból sima, rugalmas tésztát gyúrtam és fóliába csomagolva egész éjszaka, hidegben pihentettem. Reggelre jól nyújtható, bármilyen formára alakítható, élmény vele játszani. Töltelék: 12 teáskanálnyi eper lekvár. Sütés előtt 1 tojás sárgája és 1 ek tej keverékével kentem át, majd 185 fokon, kb 25 p. Legjobb még langyosan...

... és akkor az történt, hogy egy sütőpapírral fedett sütőlemezre 12 db kis, kerek galette fért fel és maradt a tésztából. Ekkor két laposabb és hosszúkás formát nyújtottam és felforrósított serpenyőben mindkét oldalukat átsütve készült el az indiai ROTI, amihez gyorsan főztem is egy CURRY-s TOJÁST

2 HÓGOLYÓ BOURSIN

Szép lassan, ahogy halad az idő (ami viszont gyorsul, az tuti), egyre világosabban látom ok-okozat összefüggéseit és ez igaz pl. a tejtermékek feldolgozási láncára is. Tehenem ugyan még nincs, de azt megállapítom, hogy itt is érvényes amit már sokszor említettem pl. tésztafélék készítésénél is. Azért leírom mégegyszer. Ha valami nagyon elterjed a világban, annak populáris tényezője az egyszerűségében rejlik. Ezért bátorítok mindenkit arra, hogy tartsa életben magában azt a kisgyereket, aki nem agyal azon, hogy vajon képes-e arra, hogy pl. sajtot készítsen vagy tésztát gyúrjon vagy úgy egyébként bármi egyébbe belefogjon. Hagyjuk játszani a gyereket és ne szóljunk rá, innen fentről az agyunkból. Jó dolgok születnek így. 

HOZZÁ: 2 l teljes tej, 4-5 evőkanál átszűrt citromlé, 1 teáskanál só

BOURSIN: 2 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál olívaolaj

smink: durvára őrölt bors, füstölt sópelyhek, ehető és szárított virágszirmok 

és a továbbiakban minden más ami otthon fellelhető, úgymint durvára tört dió, fenyőmag, mandula vagy apróra vágott aszalt gyümölcsök, egyéb fűszerek, őrölt paprikák, friss tavaszi zöld levelek, csírák, satöbbi, satöbbi, satöbbi - hangulattól és körítéstől függően...

A tejet vastagabb aljú lábasban, fa spatulával gyakran kevergetve, közepes hőmérsékleten felforraltam, majd evőkanalanként hozzákevertem az átszűrt citromlevet. Csodás pillanat amikor a sav hatására, elemeire bomlik a T -E- J. Még 1-2 percig közepes hőmérsékleten hagyom forrni, a tetején úszik a túró, az alja zöldes, opálos folyadék, a savó. Van egy szép, babapopsikhoz sosem használt pelenkám, azt beleterítem egy szűrőbe, alá egy másik lábast teszek, majd a keveréket átszűröm. A fokhagymagerezdeket az olívaolajjal, mozsárban összedolgozom. A fennmaradó darabos túrót és a sót, késes aprítóban krémesre mixelem, majd a Boursin esetében a fokhagymás krémmel is jól elkeverem. Megfelezve, két hógolyót gyúrok és az egyiket borsban, a másikat a sós virágszirmokban meghempergetem. 

2 db, 15 dkg-os krémsajtgolyóm lett, ami hűtőben kb. 1 hétig eláll. A visszamaradt tejsavót most kivételesen kevés, frissen facsart narancslével elkeverve hajmosás után öblítőnek használtam el, más esetekben teljesen jó liszttel, élesztővel vagy szódabikarbónával kevert kenyerekhez vagy angolos pogácsákhoz is. Vagy a mascarpone izgalmasabban hangzik?

Végülis olyan gyorsan készen lett, hogy rögtön ezután bekevertem egy egyszerű kelt tésztát is, hogy legyen mire kenni majd a sajtot, még ropogós, melegen. Nem bánok semmit sem.

Jajj, már megint mi legyen az édesség a hétvégére - helyett...

Család. Mostanában újra babával, főleg hétvégenként - szintet lépve -, nagymamiként. Esetenként teljesen váratlanul, összevissza szervezve, az x-et megelőző, x, y, z generációkkal egyeztetve, megállapodva, felrúgva, újratervezve, újra változtatva, aztán végül valahogy mégis együtt, ebéd-vacsora után szorosan összebújva. A legteljesebb élet. És a 2 kérdés, ami sosem marad el: Mit eszünk? És a desszert? Így jártam múlt vasárnap is, - és mivel a világosság, esőtlenség láthatóan rövidnek bizonyult, hogy kihasználjuk a szabadban tölthető időt, amíg levelet szed és motorozik egy épp-hogy-több mint másféléves, ezt a krémes desszertet találtam ki. Nem a spanyolviasz következik. Ráadásul ez egy kissé könnyített formula, ideje készülni a jóízű decemberre. Tényleg nem szoktam magam és receptjeim ajánlgatni, de összetenni, elpakolással együtt 15 perc volt. Nincs sütés, se főzés, maximum a vaj felmelegítése. Úgyhogy ajánlom ezt a receptet kis és nagyobb gyerekes anyukáknak és apukáknak, akik tanácstalanul álldogálnak a konyhában, hogy már megint mit találjanak ki, ami még nem volt és amivel a legkevesebb időt eltöltve, mégis elkápráztathatják a velük élőket és barátaikat. Így:

HOZZÁ: 25 dkg natúr krémsajt (Philadelpia light-ot használtam), 2 dl - 1 doboz natúr joghurt (Spar bio 1% zsírtartalmút használtam, akit nem robbant fel egy kalóriabomba, nyugodtan cserélje mascarpone-re), 2 dl felvert tejszín (ezt nem lehet megúszni, mindenki használjon rendes, minimum 30% zsírtartalmú tejszínt vagy kókusztejszínt), 1 mokkáskanál vanília kivonat, 4 evőkanál agave szirup (vagy ízlés szerint porcukor - fogalmam sincs kinek mi az ízlése, ezt meghagyom nektek), 15 dkg gyömbéres keksz (speculoos-t használtam, mert ez volt itthon, viszont Ikeában tegnap láttam nagy dobozos gyömbéres kekszet, az is tökéletes) és még 1,5 dl tejszín, 5 dkg vaj, 2 evőkanál főzőkakaó (igen, a legjobb a Valrhona 100 %-os), 1 mokkáskanál nescafe (ezt mondjuk simán el lehet hagyni, ha gyerekeknek készül, mert utálják a kávé ízét-szagát és mi ezt a részt egyébként is kihagytuk a legkisebb kóstolójából), 2 evőkanál átszitált porcukor és 1 nagy csipet só

A kekszet kézzel elmorzsoltam. A joghurtot a krémsajttal, az agave sziruppal és vaníliakivonattal simára kevertem, majd összeforgattam a felvert tejszínnel. Egy üvegedényt rétegesen megtöltöttem, krém, morzsa, krém, morzsa, krém sorrendben, kissé összerázogattam és a hűtőbe tettem (nyilván adagonként üvegpohárban sem lenne rossz). A csokis-kávés öntethez a vajat felolvasztottam, elkevertem benne a kakaót, kávét, sót, tejszínt, kissé hűlni hagytam, majd a réteges krém tetejére egyenletesen rácsorgattam és visszatettem a hűtőbe hűlni. 2 óra minimum kell neki (még jobb egy egész éjszaka), hogy a morzsa kellően átnedvesedjen. Valójában ez volt az alap, így is tízpontos, de ma készült még egy adag, amihez már pár körtét is hámoztam, szeleteltem, 1 teáskanál vajon, 1 evőkanál almacukorral karamellizáltam és plusz egy rétegként jött bele a gyümölcs is. Lehet, hogy a vajat is átcserélem kókusz zsírra? Közben meg eszembejutott, milyen elképesztően jó ízű lenne, kevés karamellizált, apróra tört dióval, mazsolával, aszalt barackkal, rummal felfőzve, vagy gesztenyemorzsával, fűszerekkel, vagy amit elbír a fantáziátok. Engedjétek szabadjára…
A rajzot pedig Flórától kaptam :).