Egy ujjamon tudom megszámolni, hány olyan embert ismerek, aki 30 éves kora előtt már rajongott a kocsonyáért. Hosszú éveken át én is dermedten és sápadtan figyeltem az öregeket, főleg férfiakat, ahogy cuppogó élvezettel ették a főtt, húsos cupákokat, rágták a hideg lébe fagyott bőröket, nyeltek, szívtak, sóztak, borsoztak, paprikáztak, köszörültek, töröltek, majd pálinkával öblítettek elégedetten, hideg téli estéken. Aztán a múltkor megláttam a húsosnál a kis malaccsülköket és nem hagytak hidegen. Eljött az én kocsonyám ideje.
HOZZÁ: 12 db nyers kismalac alsócsülök, 6 tisztított fokhagymagerezd, 6 szegfűbors, 6 borókabogyó, 6 nagy babérlevél, 6 nagy csipet só, 3,6 l víz
A lemosott, csupasz kis malaclábakat már előző nap besóztam és egy éjszakát állni hagytam. Amikor eljött a nagy másnap a csülköket átmostam és hideg /3,6 l/ vízben elkezdtem főzni. Felforrt, habját leszedtem és gyöngyözve kb. fél órát főztem. Ezalatt az idő alatt leve letisztult. Hozzáadtam a fokhagymát, borsot, szegfűborsot, borókabogyót, babérlevelet, sót. Alacsony hőmérsékleten, fedő nélkül addig főztem amíg a husik könnyedén leváltak a csontokról, kb. 2 óra alatt. Szűrtem, csontoztam, a kb. 2 l megmaradt és langyosra hűlt levet zsírtalanítottam, a husikat tányérba, üvegedénybe rendeztem és az átszűrt, kristálytiszta kolloid géllel felöntöttem. Egy óra alatt meg is dermedt a hűtőben. "Ez jó mulatság, férfimunka volt!" ÉS AZTÁN jött a női része: csípős tormát reszeltem, barnavajas pirítóst sütöttem, lilahagymát sóval, cukorral, ecettel bolondítottam, lime levet bőven csorgattam, sóvirágot szórtam és mindezt együtt kóstoltam. Hmmm, így finom.
ÉS AZTÁN Bacher Ivánt kezdtem olvasni. Alig egy éve, röviden de így búcsúztam tőle: "Mert egyetlenegyszer az életünkben összenéztem Ivánnal. Ettől a mágikus pillanattól kezdve, a szeme távoltartott attól, hogy elolvassak tőle bármit. Ma már örülök, hogy így történt. Most szomorkodnék." ÉS AZTÁN ezt olvastam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése