ilyen volt az első csatnim

2012-ben. és így írtam receptet.

home office lunch

többek között az a jó benne, hogy 25 percenként, 3X fel kell állni az íróasztaltól, amíg elkészül. 

HOZZÁ: 1 egész karfiol 2 ujjnyi szeletekre vágva, 1 nagy fehér, felszeletelt hagyma, 3 csipet só, 2 ek szőlőmag olaj, 1 doboz görög joghurt, 1 dl kókusztej, 1 ek curry,  2 marék reszelt sajt, 

- sütőt 185 fokra melegítem. sütőlemezre sütőpapírt terítek. megszóróm a hagymával és a karfiollal, sózom, meglocsolom az olajjal, 25 percig sütöm,

- megfordítom a karfiol darabokat, újabb 25 percig sütöm.

- elkeverem a joghurtot a curry porral és a kókusztejjel, rákanalazom a karfiolra, megszórom a reszelt sajttal és tovább sütöm még 25 percig,

közben dolgozom. csatnival isteni.

Ha vaj

Az igazán bársonyos harapásokhoz nélkülözhetetlen az olajozottság. ehhez elég, ha jó minőségű, friss ízű olívaolajat, puha vajjal kihabosítunk. már szedhető a kertemben az idei első snidling, apróra vágva, most azt kevertem hozzá. néha rügyeket, csírákat, első virágszirmokat is, nagyszemű sóval. napsütésben, pirítóson, a kedvenc reggelik egyike. 

HOZZÁ: egyenlő mennyiségű vaj és olívaolaj késes aprítóban krémessé keverve. 1-2 evőkanál zöldfűszer (pl snidling, medvehagyma, bazsalikom, zsálya, lestyán), első tavaszi ehető szirom (pl körömvirág) hozzáadása. a kész puha krémet átkanalaztam a tálalóedénybe, majd hagytam pár percig fagyasztóban dermedni, amíg a pirítós elkészült.

CSOKOLÁDÉS KÓKUSZOS KEVERT SÜTI HÉTVÉGÉRE

lehet hétköznap is.  legyen a neve KÓKUSZ CAPRESE.

HOZZÁ: 20 db szobahőmérsékletű fürjtojás szétválasztva (vagy 4 db tyúktojás), 12 dkg kókuszreszelék - még fele finomságúra őrölve, 12 dkg belga étcsokoládé pasztilla apróra törve, 12 dkg nádcukor, 2 ek semleges ízű olaj - pl szőlőmagolaj, 1 nagy csipet só

elég sok felesleges mozdulat kihagyható, ha figyelünk a sorrendekre. ha az előkészítésnél pl a száraz anyagok kimérve, összekeverve, vagy átszitálva már ott vannak. A folyadékok szintén kimérve, elkeverve, előkészítve. Majd a habverés, ami teljesen tiszta habverőlapátot kíván, viszont a sárgája keverésnél egyszerűen csak folytatható ugyanazokkal a lapátokkal. 

1, A kókuszreszeléket késes aprítóban finomabbra daráltam, majd a csokoládé is ugyanígy végezte. Végül a kókuszt és a csokit elkevertem, hozzáadtam a sót is. 

2, A tojások szétválasztását fogjuk fel finommotorikus mozgásgyakorlatnak, hamar bele lehet jönni. A legjobb ha fehér vagy átlátszó edényt vagy poharat használunk, hogy az esetleges pici héjakat is észrevegyük. Egyébként a tojásfehérje, habbá verés közben feldobja a héjat, ha véletlenül mégis maradna benne, ilyenkor még érdemes figyelni. Amikor a tojáshab már fényes és kemény, apránként hozzákevertem a a cukrot és még kb 5 percig folytattam a habverést.

3, A tojások sárgáját szintén habosra kevertem az olajjal.

4, A felvert cukros habba óvatosan beleforgattam a csokoládés kókuszos keveréket, majd az olajjal kikevert tojássárgákat. Sütőpapírral bélelt formában, 175 fokon sütöttem, kb. 30 percig. 

MÁZ: 6 dkg víz, ugyanannyi kristálycukor és szagtalanított kókuszzsír, 2 ek édesítetlen, sötét kakaópor, 1 csipet só.  A vizet a cukorral egybeforraltam, hozzákevertem a kókuszzsírt, végül a kakaóport, sót. fél perc alatt, alacsony hőmérsékleten, kevergetve, sima krémmé alakul. A kihűlt süti tetejét egyenletesen bevontam a még meleg krémmel.

+1  Rögtön lehet dupla mennyiséget sütni belőle...

TÚRÓTÖLTELÉK TORTA

ez a hétköznapi tortácska ebből a töltelékből készült. 165 fokon sütöttem, 40 percig. volt hozzá egy ananászom, amit felkarikáztam, két ek serpenyőben karamellizált nádcukron, 1 ek vajon átforgattam, 2 ek vízzel összeforraltam /egyébként rum lenne, ami a gyerekek miatt most elmaradt/, hagytam kihűlni. az épphogy langyos tortára porcukor szórás, felvert tejszín, karamellizált ananász és annak leve került. 

Utazás és cremonai tortelli

Észrevettem, hogy egy ideje az ételeken keresztül utazom. Rengeteg receptet elolvastam az elmúlt hónapok alatt, különböző korokból és a Nagyvilág számos pontjáról, de valahogy mindig visszatérek Európába, az utóbbi időben főleg Olaszországba vagy Ausztriába. Amint lehet, megyek, az elmúlt napokban már szép kis útiterv is körvonalazódik. 

Jenő, aki az anyai nagyapám és nem érte meg azt sem, hogy kislányával beszélni tudjon, Modenában töltötte orvosi egyetemi éveit. Sári Dédmamát és családját pedig Ógyalláról (ma Szlovákia) hozta Pestre, majd Bécsbe Ármin, a Dédpapa. Úgyhogy az útitervben lesz Ógyalla, Bécs és Modena is, mielőtt Cremát is útba ejtem. Ide úgy lenne jó odaérni, hogy lehetőségem legyen végigkóstolni a helyi specialitást éltető, nyárvégi cremonai versenyt és fesztivált, főszereplőjével a cremonai tortellinivel, aminek ősi receptjét, egyesek szerint még Marco Polo hozta magával vissza Kínából, már ha járt ott egyáltalán (bár, egyre inkább úgy tűnik, igaz a mondás a messziről jött emberről).

Van a csodálatos olaszoknak legalább 300 féle formájú tésztája, hozzá régiónként legalább ennyiféle eltérő lisztje és azokhoz kapcsolódó annyi saját receptje, amennyi konyhája és annak a konyhának büszke tulajdonosa. Ami viszont közös a részletekben, az a brilliánssá csiszolt tradíció, az érzésekhez, hiúsághoz, öntudatossághoz, történelmi hagyományhoz kötődő identitás, ami ott van a tésztát készítő kezekben, gyúrásban, formázásban, a tésztagőzben, tálalásban... Nem bonyolítom tovább ezt a mondatot, mert így sincs sok értelme, olyan valami ez is, amit inkább érezni jó, mint magyarázni.

A „Tortelli Cremaschi” - az ízek meglepő keverékével - tényleg ősi étel. Marco Polo ellenlábasai szerint eredete viszont inkább az 1400-as évek utánra vezethető vissza, főleg töltelékének összetétele alapján, amely meghökkentően fűszeres, édes és pikáns is egyszerre, mindjárt kiderül... Tésztája tojás nélküli, tetejére forró olvasztott vaj, Grana Padano sajt és vajban sült zsálya kerül. Na és a töltelék, ami szíve az egésznek 11 (régebben) titkos összetevőből áll, úgymint a helyi ropogós változatú amaretti keksz, mazsola, kandírozott citrom, egy crema-i fűszeres keksz - mostaccino,  menta (amit manapság és furcsa módon, többnyire mentás szőlőcukor tablettával oldanak meg), Grana Padano sajt, tojássárgája, reszelt citromhéj, száraz, lombardiai Marsala bor, szerecsendió és zsemlemorzsa, amit a helyi asszonyok saját múltjuk és titkaik szerint kevernek, évszázadok óta. 

Úgyhogy azzal kezdtem, hogy megsütöttem az amarettit.

HOZZÁ ledaráltam 1 csésze héjatlan mandulát és elkevertem 1 teáskanál liszttel. Két tojás fehérjét, 1 csipet sóval és 4 evőkanál porcukorral szép fényes, kemény habbá vertem, 1 evőkanál keserűmandula likőrt adtam hozzá, majd óvatosan összeforgattam a mandulás keverékkel. habzsákba töltöttem és sütőpapírral fedett sütőlemezre egyforma placsnikat formáztam. 160 fokon kb 20 perc alatt megsültek, a sütőben hagytam kihűlni. 

A töltelék egyéb összetevőivel különben jól álltam, leszámítva a crema-i fűszeres kekszet, amit a napokban fogok elkészíteni, de receptje alapján végül annak fűszereit is belekevertem. Saját kandírozott citromom pedig végre elfoglalhatta a megérdemelt helyét. 

A töltelékhez elkevertem (késes aprítóban): 50 g kandírozott citromot, 50 g lemosott mazsolát, 5 dkg puha vajat, 2 tojás sárgáját (pont ennyi volt az amarettiből), 5 dkg reszelt Grana Padano sajtot, 3 evőkanál zsemlemorzsát, 8-10 amaretti kekszet, 1 mk őrölt szerecsendiót, 1 mk őrölt mentát, 1/2 mk őrölt koriandert, 1 csipet kakaóport, 1 csipet borsot, 1 nagy csipet sót, 2 ek száraz Marsala bort, hogy formázható masszát kapjak, majd jól behűtöttem.

A tésztát 40 dkg durumlisztből, 4 csipet sóval és annyi forró vízzel dolgoztam össze, hogy tömör, de nyújtható anyagot kapjak. Legalább 20 percig gyúrtam, amíg szépen megszelídült a kezeim között. Ezt sincs értelme túl sokáig szavakba önteni, aki szokott tésztát gyúrni, tudja, aki nem, az próbálja ki, pár alkalom után már mindenki tudja mit adjon a tésztájának, hogy az boldog legyen. Az elkészült tésztának sem árt a hidegben pihenés, fóliába csomagolva, legalább 1 órára, hűvösben. Ezután jön a szokásos, nyújtás, először vízszintes felületen, majd géppel, amíg a tésztacsíkok elérik a 1,5 mm-t. Enyhén lisztezett felületen 7 cm átmérőjű köröket szaggattam, mindegyik közepébe cseresznyemag méretű tölteléket tettem, félbehajtottam és a cremonai hagyományokat követve 5 hajtással lezártam. (nem szükséges tojással és vízzel kenegetni) 

Tésztafőzés. Érdekes és teljesen új információim lettek. A crema-i tésztát úgy főzik, hogy a felforralt, lobogó vízbe 1 pohár hideg vizet öntenek, majd lassú forralással főzik a tortelliniket, úgy 15-20 percig. Ez első hallásra is irtó soknak tűnt nekem, nem is működött, sokkal hamarabb kivettem végül az összeset, mert 3 perc után, percenként kóstoltam és kb 6 percnél tényleg úgy éreztem, hogy itt elég, leszűrtem. végül hagytam két áldozatot a vízben 18 percig, de annyira szétfőttek, hogy már nem is lehetett megenni. Elgondolkodtam a lisztek sokféleségén és arra jutottam, hogy talán az én durumlisztem nem tudja a lombardiai búzamezők énekét.

Közben izgatottan vajat olvasztottam, citromhéjat és sajtot reszeltem és lelkesen leszaladtam a kertbe a zsályabokorhoz. Ez várt.

Nem, nem a zöld levelű az. Végül (nagyítóval) találtam rajta pár friss hajtást, levélkezdeményt, meg mellette pár nyiladozó százszorszépet. A forró olvasztott vajat elkevertem a lemosott, letörölt levelekkel, citromhéjjal. A forró tésztát a sajttal és fűszeres vajjal bőségesen rétegeztem, végül sajttal és virágokkal szórtam meg. Vajon milyen az eredeti?

CUKKINI lepény

hétköznapi egyszerűség, bármilyen napszakra. 

HOZZÁ: 2 közepes cukkini, hámozva és lereszelve (a cukkini, szivacsos-magos részét soha nem használom), 1 ek olívaolaj, 1 kisebb póréhagyma apróra vágva, 2 csipet só, 1 gerezd reszelt fokhagyma, 6 db fürjtojás, 2 ek kókuszliszt, 2 ek reszelt sajt. 190 fokon, kb 30 perc alatt sütöm. 

Melegen, hidegen, kevés olívaolajjal, sóvirággal szórva.