Kornél álma

Kornél rajong a baklaváért. Ezért sütöttem neki egy tepsivel. Azt mondta, egyenesen a Pasha Bakery-vel kell versenyeznem, ha kijelentem, hogy "sütök neked". Az, hogy szinte az egész világon ismert, hogy kb. 600 éve listavezető a török - görög - arab területeken azért jelzi, hogy egy végtelenül egyszerű és talán pont ezért menő desszertről van szó. Némi tészta, darált diófélék ragacsolnak jó sok cukorból és mézből álló szirupban. Nem éppen könnyű nyári darab, viszont egy-két kis szelet helyettesít egy komplett háromfogásos ebédet.

BAKLAVA: 40 dkg dió, 8 dkg kristálycukor, 20 dkg olvasztott vaj, 1 csomag réteslap, a sziruphoz 4 dl víz, 40 dkg kristálycukor, 1 citrom leve, 5 db szegfűszeg, 4-5 evőkanál méz, a tetejére 5 dkg őrölt pisztácia, 2 dkg kristálycukor

A sziruppal indítottam. Nem is, mert először a réteslapot vettem ki a hűtőből, kb. 1 órával azelőtt, hogy hozzákezdtem volna. A vizet, cukrot, szegfűszeget pár percig forraltam, majd hozzákevertem az átszűrt citromlevet és a mézet. A tisztított diót, cukrot egy nylonzacskóba tettem és a húsklopfoló sima felével apróra törtem. A vajat felolvasztottam. 2 kisebb tepsit kivajaztam. A szobahőmérsékletű réteslapokat egyenként beleterítettem a tepsikbe úgy, hogy az olvasztott vajjal átkentem őket. 5 lap után a cukrozott dióval megszórtam, majd újra a réteslapok következtek. (Közben egy vizes konyharuhával a még nem használt réteslapokat takargattam, hogy ne száradjanak ki.) 3x5 lapot használtam  fel. A legfelső lapot már nem vajaztam. Éles késsel, előre formára vágtam és jéghideg vízzel átkentem a tetejét. 180 fokon, légkeveréses sütőben sütöttem aranybarnára kb 15 perc alatt. Még tűzforrón rálocsoltam a kihűlt mézes öntetet és amikor kissé megszikkadt, a  tetejét megszórtam az őrölt pisztáciával.

A fahéjat kihagytam, mert Kornél nem szereti. A dió, méz saját forrásból. A réteslapot és a pisztáciát a töröknél vettem. 2-3 napig ehető, hűteni nem szükséges. Ezek a képek most a telefonommal készültek.