A KÓKUSZOS

Lássuk be, hogy a legjobb szülinapi bulikhoz igencsak hozzátesz egy tálcányi kókuszos. Mondjuk a Dédmamám konyhájában sosem készült, mivel az akkori margarinos receptek nálunk kimaradtak, a kókuszról, kecsapról és pirosaranyról nem is beszélve. Persze lehet, hogy eleinte az elérhetetlenségük okán váltak csak akkori kedvenceimmé. Nem tudom, hogy időközben, mármint az elmúlt kb. 30 évben lassan kikopott a fővárosi gasztronómiából vagy csak a mi házunk táján bukkan fel egyre ritkábban? Nyilván népszerűségét csökkenti a józan ész, miszerint vajból és cukorból egyre kevesebb kerül a konyhába és az újragondolt mindenmentes verziók nem adják meg ugyanazt az ízélményt nekem. De, amikor adott az alkalom és csillagállás, beleadok mindent, úgy tökéletes.

KOCKÁK:  2 egész tojás, 20 dkg kristálycukor, 1 evőkanál kókuszzsír, 1 kezeletlen citrom leve, 2 dl tej, 25 dkg liszt, 1 sütőpor, 1 nagy csipet só

VAJKAKAÓSZÓSZ: 4 egész tojás, 25 dkg kristálycukor, 2 púpozott evőkanál főzőkakaó (nekem a szokásos Valrhona 100%), 2 dl tej, 25 dkg vaj

HEMPERGŐ: 30 dkg átőrölt bio kókuszreszelék

A készen vett kókuszreszeléket mégegyszer át szoktam pörgetni konyhai késes aprítóban. A reszelék finomabb lesz állagra és ízre egyaránt. 

Az egész tojásokat a cukorral, kókuszzsírral, citromlével habosra kevertem, jöhet a sütőporral és sóval átszitált liszt, végül a tej. Kiolajozott, lisztezett tepsibe öntöttem és 180 fokon, 20 perc alatt készre sütöttem. Amíg sült, a kakaószószhoz az egész tojásokat  a cukorral és a kakaóval habosra mixeltem, hozzáadtam a tejet és gőz fölött pudingsűrűségűre főztem, vigyázva, hogy ne főjön túl. Többször átkeverve picit hűlni hagytam, majd beletettem az apróra vágott vajat is. Amikor  a tészta langyosra hűlt, kisebb kockákra vágtam és villára szúrva megmerítettem a langyos, vajas, kakaós szószban, majd meghengergőztem az őrölt kókuszreszelékben. Hűtőben, zárt dobozban tartom, amíg el nem fogy. Ugyanezt a kakaószószt szoktam használni rétegesen rakott piskótával, tetején tejszínhabbal. Kevesebb macera, ugyanakkora siker.

Egészen ritkán, de ez is megtörténhet. A vajkakaószószban a tojás túlfő, vagy a vaj hozzáadása után kicsapódik. NO PARA! Sűrű szitán toljuk át, tökéletesen selymes lesz.

A megismételhetetlen chapati

Elfogyott a rizs. Mindegyik. Tegnap már tésztáztunk. Nem is passzol a grillezett sajthoz, sült karfiolhoz, joghurtos, fűszeres öntethez. Gyors pásztázás a kamrában: pár deka sima liszt, ugyanannyi félfogós liszt - aminek érdekes a neve, de semmi több a tapasztalataim során -, teljes kiőrlésű rozsliszt - na, ez már valami -, organikus kókuszreszelék és aranymazsola, kismaréknyi durvára vágott pirított mandula és már tudom, hogy pillanatokon belül el is készül a lepénykenyerem. Ugye, mindenki tisztában van azzal, hogy azok az ételek, amelyek a világ szinte összes pontján kis eltérésekkel, az adott ország konyhájára jellemző ízekkel megtalálhatóak, népszerűségüket, terjedésüket, fenntarthatóságukat annak köszönhetik, hogy elkészítésük végtelenül egyszerű? Hogy a legfontosabb hozzáadott anyag a fantázia, ami nem érkezik dhl-lel, mert felesleges lenne megrendelni, egyrészt a magas szállítási költség miatt, másrészt, mert érzékeny a levegőre és kibontás után, azzal érintkezve azonnal elillan. Viszont az, amelyik mindegyikünkben ott szunnyad, boldogan ébredve, hívásra és rácsodálkozásra, teret adva a kibontakozáshoz, a legjobb segítség a konyhában és azon kívül is? Hogy a piták, palacsinták, maceszok, tortillák, injerák, naanok, dosak, purik, appamok, utappamok, beijuk, pizzák és lefsék, hogy csak párat említsek a világból, mind a kenyérkészítés ezen ősi módjaiból fakadnak, esetenként évezredeken át hurcolva és továbbadva a hagyományokat, törekedve a megoldásokra? Hogy a szükség többnyire a legjobb hajtóerő, ha nem a hiányra, hanem a hiányt betöltő lehetőségekre fókuszálunk? Így.

HOZZÁ: kb 15 dkg lisztkeverék, 3 marék kókuszreszelék, 1 marék apróra vágott aranymazsola, 1 marék pirított mandula, 1 nagy csipet só, 1,5 dl meleg víz, 5 dkg vaj
A száraz anyagokat összekevertem, hozzáadtam a meleg vizet és gombóccá gyúrtam. Hagytam 10 percig pihenni, nem tudom minek. 6 egyenlő részre osztottam, majd gombócokat formáltam belőlük is. Enyhén lisztezett konyhalapon 2-3 mm vastagságúra nyújtottam és felforrósított, száraz palacsintasütőben, közepes hőmérsékleten mindkét oldalukon átsütöttem. A forró lepényekre vajat tettem és konyharuha alatt hagytam hűlni. Melegen a legfinomabb, fűszeres szaftba és mangó csatniba tunkolva.

… és a te fantáziád mit bír el?