hortenzia vacsora

Mászkáltam reggel a kertben. A hortenziabokraink megkezdték a színváltást, ez azt jelenti, hogy túl vagyunk a nyár felén. Ilyenkor a rózsaszín szirmok egyenként és lassan, nyugodt fakózöld tónusba fordulnak. Minden szirom máshol tart a saját útján, mégis valami egész különleges összhang van köztük. Ahogy ott álltam, eszembejutott a színekről, a sóska, a karalábé és a bárány. Na, pont ez a három dolog az, ami nagyon összepasszol. Legalább annyira, mint a hortenziaszirmok. Így lett a reggeli szirmokból nyáresti vacsora.

BÁRÁNY SÓSKÁVAL és KARALÁBÉVAL

BÁRÁNYHOZ: 50 dkg darált bárányhús, 2 közepes lilahagyma, 1 evőkanál kukoricaolaj, 1 kávéskanál apróra vágott friss vagy szárított mentalevél, citrombors, só, 3 evőkanál víz
A nagyon apróra vágott hagymát a borssal, sóval, mentával összepirítom, rádobom a húst.  Amikor a bárány pirulni kezd, hozzáöntöm a vizet és kb. 8 perc alatt nagy lángon készresütöm, lefedve félreteszem.
SÓSKÁHOZ: 50 dkg sóskapüré, 2 dl tejszín, 1 evőkanál liszt, só, cukor
A hortenziák megcsodálása után rögtön le is szedtem a sóskát, többször váltott vízben átmostam és kevés vízben puhára pároltam. Botmixerrel pürésítettem és az egészet átpasszíroztam. A sóskakrémet tejszínes habarással sűrítettem, sóztam és egy kevés cukorral édesítettem.
KARALÁBÉHOZ: 2 gumó vajkaralábé tisztítva és apró kockára vágva, 1 evőkanál vaj, 1 dl tejszín, 1 evőkanál cukor, só
A karalábét a forró vajon megfuttattam és roppanósra pároltam, hozzátettem a sót és a cukrot, enyhén karamellizáltam és a tejszínnel összeforraltam. Üvegpoharakba töltöttem, úgy, hogy a hús- és karalábérétegeket tömörítettem, hogy a sóska ne áztassa el. Langyosan vagy hidegen kanalazható bébipapi felnőtteknek. 6 pohár lett.

Nincs rá szó!

Ó, mennyi ideje már, hogy vágyódtam erre a sűrű és gazdag, mégis könnyű és fanyar nyári ebédre. A fejemben már megfőztem és első pillanattól tudtam, hogy egyszerűen nem lehet leves, főzelék, egytálétel (de utálom ezt a szót), csorba vagy chowder, mégcsak tarator sem a neve, és hiába a báránygombócok, nem tartozhat a távolkeleti kofták közé sem. Eddig nincs rá szó, csak magyarázat. Báránygombócok, zöldségekkel, krémes-citromos-joghurtos szószban, kerti füvekkel

HÚSGOMBÓC: 50 dkg, 2x darált, szaftos bárányhús, 2 evőkanál kb. 5 percig előfőzött rizs, 1 közepes, új főzőhagyma finomra vágva, 2-3 csipet só, citrombors, 1 evőkanál finomra vágott kapor, kicsi diónyi, egyforma gombócokká gyúrva, lisztben egész vékonyan meghempergetve

ZÖLDSÉG: 4-5 szál friss, karikázott sárgarépa, 2 szeletelt zellerszár, 1 kg hámozott apró újkrumpli,  1-1 evőkanál friss kapor, menta, petrezselyem finomra vágva,

KRÉM: 2, 5 dl török joghurt, 1 kezeletlen citrom leve, 3 tojás sárgája, só, bors
az ebéd kezdetén:  pirítós, nagyszemű só, citromlé, még kapor, menta  és frissen őrölt bors

1,5 l, enyhén sós vizet gyöngyözésig forralok, beleteszem a báránygombócokat és lassan, kb 10 percig főzöm, majd hozzáteszem a krumplit, tovább főzöm, újabb 10 perc múlva következik a répa és a zeller. A víz mennyiségét annyira növelem, hogy éppen ellepje a hozzávalókat. Nem kevergetem, inkább csak rázogatom a lábast. Amikor a répa roppanósan puha, félrehúzom a tűzről (ajjaj, arra se tudok jobb szót, elektromos lapról, indukciós tűzhelyről, platniról brrrr?????) és belecsorgatom a joghurtos krémet, a kerti füvekkel is elkeverem és lefedve kb. 10 percig állni hagyom. Már nem forralom, hogy a tojássárgája krémes maradjon.

Egyszerűen olyan élményt ad a menta és joghurt frissessége, a citrom savassága, a só zamatával és a bárány édeskés, mégis buja ízével, hogy, hogy csak na... (szóval nincs rá szó, tényleg) Jól megcitromozva, sózva, borsozva, forrón ettük (este pedig hidegen), pirítós az passzol hozzá, meg egy sauvignon blanc fröccs. ... és a nyár!

Amíg készült a nincs-rá-szó, a háttérben ez ment : zene és western
A bárányhúst Józsitól és Attilától hoztam.  4 éhes, vagy 6 diétás mennyisége