A NYÁRI TÖLTÖTTKÁPOSZTA

2018. július 23., hétfő



Na ez is egy olyan nagyon konyhakertes-nyárikonyhás darab, ami úgy látom, minden évben fut ilyentájt. A lényegét a káposzta, a zöldfűszerek és a többi belevaló harmóniája adja. Meleg napokon kifejezetten hűsítő, legjobb ha van ideje egy-két órát pihenni, mielőtt az asztalra adom. Van egy régi nyarakat idéző íze, Terimama simogató és érdes kezének illata, az alföldi kamasz-nyarak napsütéses remegése. A keze, ami már márciusban autóskesztyű barna volt a kertben töltött időtől, amin az örökké hordott opálköves gyűrű különösen izgalmasan csillogott. A gyerekek ízlelése és szaglása még olyan élénk, hogy akár a csombor, akár a lestyán íze, illata is távoltartja őket az ilyen fazekaktól vagy kezektől. Aztán később, ha egyszercsak megérezzük, úgy hull vissza ránk a múlt, mint egy friss nyári paplan, egy esős, júliusi dél után. Visszatérve a gyerekekhez, nyilvánvaló biológiai védőoka is van ennek, úgy mint a megfogant anyukák első trimeszterében tapasztalt erős szaglóérzéknek, ami inkább távoltartja a mérgezőnek vélt élelmiszereket, a szaporodás tökéletesítése érdekében. A Természet csodálatos.
HOZZÁ: 1 közepes fej káposzta, 2 marék gersli, 60 dkg kacsamell (kb. 2 fél), 1 közepes fej vöröshagyma, 1 fél sóban eltett citrom, 2-4 gerezd fokhagyma, 1 tojás, 1 teáskanál őrölt koriander, 1 zöldpaprika, 1 nagyobb paradicsom, 4-6 szál friss lestyán, 6-8 szál friss csombor, 2,5 dl tejföl vagy sűrű joghurt, 1 evőkanál finomliszt, étolaj vagy kacsazsír a sütőedény kikenéséhez, füstölt só és frissen őrölt virágbors, tejföl, rozskenyér
A káposztát leveleire bontom, a resztlit vékonyan felszeletelem és forrásban lévő, sós vízben kb. 5 perc alatt hajtogathatóvá, félpuhává főzöm. A gerslit szintén, még roppanósra (a főzővizet félreteszem). A kacsamellet, kevés bőrös hájjal együtt, a vöröshagymával, citrommal, majd a leszűrt gerslivel ledarálom. Serpenyőben az egészet átforgatom (amíg színe halvány rózsaszínről, éretté változik), hozzákeverem az őrölt koriandert, sót, borsot, pépesített fokhagymát. Ha kissé kihűlt egy nyers tojással összefogom. A sütőedény alját kiolajozom. A sütőt 220 fokra forrósítom. A káposztaleveleket megtöltöm a húsos töltelékkel és egymás mellé fektetem. A tetejére halmozom az aprókáposztát, a csíkokra vágott zöldpaprikát, a héj nélküli felszeletelt paradicsomot, friss lestyán szálakat és csomborágakat. Felöntöm a gersli főzővizével, hogy majdnem ellepje. A sütőedényt dupla alufóliával szorosan befedem. Kb. félórát hagyom, hogy a forró sütőben összeforrjon, majd további egy óra alatt 185 fokon készre sütöm. Ekkor a fóliát leveszem és a jó kis ízes szaftot-levet hozzákeverem a közben előkészített, liszttel elkevert tejfölhöz, majd visszalocsolom a káposzták tetejére és további 15 perc alatt egybesütöm. A türelmi idő nehéz, belátom, de tényleg akkor a legjobb ha már kicsit visszahűl, ízharmóniát is leginkább és legjobban akkor érezni, ha az étel és a levegő hőmérséklete megegyező. Nem meglepő módon friss rozskenyérrel az igazi, tovább nagy adag hideg tejföllel, frissen őrölt színes borsfélékkel, firss csombor levélkékkel és kevés füstölt sóval. Disznóhúst mostanában már csak akkor eszünk, ha ellenőrizhető tartásból jutunk jóféle mangalicához. Ilyen pedig ritkán van és az is inkább a téli hónapokban, nyáron a bárány, csirkecombfilé, kacsa, borjú jöhet. A félig főtt gerslit azért daráltam hozzá a töltelékhez, hogy a szájban ne csak az íz, hanem a komponens érzetek is harmónikusak legyenek. Nagyobb macera ezt itt leírogatni, mint a konyhában összetenni. Elgondolkodom azon, hogy a világ megengedett sebességnél nagyobbra kapcsolása előtt a képtelen szakácskönyvek pár soros útmutatói segítségével is maradandó ízek születtek és senki nem hozta összefüggésbe a konyhát az egyéni képességekkel, elbizonyalanodással, megfeleléssel. Főzni, táplálni legalább olyan természetes dolog, mint enni, úszni, ágyneműt húzni, locsolni, kapálni vagy bármi, aminél nem jut eszünkbe, hogy képesek vagyunk-e rá. Csak, mert tudjuk és kész. 





A JÓ ÖREG STÍRIAI

2018. május 7., hétfő


Osztrák eredetű, túrós tésztaétel és szeretek tésztát gyúrni. Hatalmas mennyiség lett - nyolcan ültünk az asztalnál-, de ahogy elnézem a maradék ma túrótortaként debütál még. Különösebb sztorim sincs hozzá, inkább konklúzióim. A recept mellé jönnek is. 
HOZZÁ: 12 friss tanyasi tojás, 1 kg krémtúró (pl EZ nagyon bejött mostanában), összesen kb. 60 dkg 00-ás liszt, 2 kezeletlen citrom reszelt héja, 12 dkg puha vaj, 12 dkg porcukor, 6 dl tejföl, só, mokkáskanálnyi vaníliapaszta, 1 marék apróra vágott, lemosott aranymazsola, ananász vagy őszibarack dzsem, vaj és zsemlemorzsa a sütőedény előkészítéséhez.

6 szobahőmérsékletű tojást kissé felvertem, elkevertem a krémtúróval és kb. 40 dkg liszttel, majd betettem a hűtőbe pihenni. Aztán kimentem a kertbe. Eltelt vagy két óra mire visszaértem a konyhába. Tök jó állaga lett a tésztának. Ezt mondjuk betudom a 00-ás liszt és a megfelelő idejű hűtés összhangjának. A tésztát jól meglisztezett felületen a maradék liszttel átgyúrtam, kinyújtottam, csíkokra vágtam és sós, forrásban lévő vízben két perc alatt kifőztem, majd leszűrtem. A többi tojást szétválasztottam, a fehérjét két evőkanál porcukorral és egy nagy csipet sóval kemény habbá vertem. A sárgákat a maradék cukorral fehéredésig kevertem, majd hozzáadtam a puha vajat, citromhéjat, vaníliát és a tejfölt. Beleszórtam az apróra vágott aranymazsolát majd a felvert tojáshabot. Végül hozzákevertem a kifőtt túrós tésztát és kivajazott, zsemlemorzsával meghintett sütőedénybe öntöttem. 185 C fokon szép pirosra sült, kb 3/4 óra alatt. Akkor jó, ha nem túl szárazra sül, hanem megmarad a tészták között az öntet krémessége. Azt gondoltam elég, ha mindenki kap kevés rászitált porcukrot a tetejére, de persze jött a kérdés, hogy hol A lekvár. Meglepően jól működik ananász dzsemmel, ennek okán gondolom őszibarack dzsemmel is, ha azok könnyedén elegánsak, megfelelő citrusos ízzel bírnak. Szerintem kb. pont a fele mennyiség is elég 4-5 éhesnek is. Jött olyan kérdés a FB oldalon, hogy diétába hogyan illeszthető. Szerintem simán. CH csökkentett liszttel meg édesítővel és a tejföl pl. könnyű joghurtra való lecserélésével ugyanígy működik, bár még sosem próbáltam, nálam az egyébként ritkán készített, de klasszikus és valódi ételeknél továbbra is marad a jó minőségű cukor és liszt. Másnap majd kompenzálom salátával. 







2 HÓGOLYÓ BOURSIN

2018. március 19., hétfő


Szép lassan, ahogy halad az idő (ami viszont gyorsul, az tuti), egyre világosabban látom ok-okozat összefüggéseit és ez igaz pl. a tejtermékek feldolgozási láncára is. Tehenem ugyan még nincs, de azt megállapítom, hogy itt is érvényes amit már sokszor említettem pl. tésztafélék készítésénél is. Azért leírom mégegyszer. Ha valami nagyon elterjed a világban, annak populáris tényezője az egyszerűségében rejlik. Ezért bátorítok mindenkit arra, hogy tartsa életben magában azt a kisgyereket, aki nem agyal azon, hogy vajon képes-e arra, hogy pl. sajtot készítsen vagy tésztát gyúrjon vagy úgy egyébként bármi egyébbe belefogjon. Hagyjuk játszani a gyereket és ne szóljunk rá, innen fentről az agyunkból. Jó dolgok születnek így. 

HOZZÁ: 2 l teljes tej, 4-5 evőkanál átszűrt citromlé, 1 teáskanál só
BOURSIN: 2 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál olívaolaj
smink: durvára őrölt bors, füstölt sópelyhek, ehető és szárított virágszirmok 
és a továbbiakban minden más ami otthon fellelhető, úgymint durvára tört dió, fenyőmag, mandula vagy apróra vágott aszalt gyümölcsök, egyéb fűszerek, őrölt paprikák, friss tavaszi zöld levelek, csírák, satöbbi, satöbbi, satöbbi - hangulattól és körítéstől függően...
A tejet vastagabb aljú lábasban, fa spatulával gyakran kevergetve, közepes hőmérsékleten felforraltam, majd evőkanalanként hozzákevertem az átszűrt citromlevet. Csodás pillanat amikor a sav hatására, elemeire bomlik a T -E- J. Még 1-2 percig közepes hőmérsékleten hagyom forrni, a tetején úszik a túró, az alja zöldes, opálos folyadék, a savó. Van egy szép, babapopsikhoz sosem használt pelenkám, azt beleterítem egy szűrőbe, alá egy másik lábast teszek, majd a keveréket átszűröm. A fokhagymagerezdeket az olívaolajjal, mozsárban összedolgozom. A fennmaradó darabos túrót és a sót, késes aprítóban krémesre mixelem, majd a Boursin esetében a fokhagymás krémmel is jól elkeverem. Megfelezve, két hógolyót gyúrok és az egyiket borsban, a másikat a sós virágszirmokban meghempergetem. 
2 db, 15 dkg-os krémsajtgolyóm lett, ami hűtőben kb. 1 hétig eláll. A visszamaradt tejsavót most kivételesen kevés, frissen facsart narancslével elkeverve hajmosás után öblítőnek használtam el, más esetekben teljesen jó liszttel, élesztővel vagy szódabikarbónával kevert kenyerekhez vagy angolos pogácsákhoz is. Vagy a mascarpone izgalmasabban hangzik?



Végülis olyan gyorsan készen lett, hogy rögtön ezután bekevertem egy egyszerű kelt tésztát is, hogy legyen mire kenni majd a sajtot, még ropogós, melegen. Nem bánok semmit sem.




A LEGJOBB, HA NAGYON GYORSAN ELKEZDJÜK A FARSANGOT...

2018. január 6., szombat


... fánkkal, mi mással. Először egyébként a töltelék jutott eszembe. Van az Aldiban egy sovány, krémes, natúr túró, amiből karácsony óta tárolok pár dobozzal. Ilyenkor januárban viszonylag kevés alapanyagot veszek, az ÉLÉSkamra elegendő meglepetést tartogat és március elejéig szükséges is mindent kiüríteni. Ez a menetrend. Gondoltam a túrós palacsintára, poharas túrókrémre, túrótortára is, amikor hirtelen beugrott, hogy de hát vízkereszt van, mostantól ideje a karneválnak is. Ezt a fánkreceptet azért szeretem, mert sülés közben, amikor megfordulnak maguktól a fánkocskák, mindig a balatoni gumimatracról való vízbefordulás ugrik be. Arról meg a forró, fürdős nyarak. Ideje a télűzést elkezdeni, itt is a túrókrémmel töltött fánkocskák receptje:

FÁNK: 1db  2,5 dl-es joghurt, 2 tojás, kb. 2 joghurtos pohárnyi sima liszt, 1 nagy csipet só, 2 evőkanál világos nádcukor, 1 sütőpor, (lehetőleg szagtalanított, bio) étolaj
TÚRÓKRÉM: 25 dkg natúr túrókrém, 2 evőkanál méz, 1 kezeletlen citrom reszelt héja, 1 evőkanál citromlé, 1 teáskanál vaníliakivonat (ha sima túróval készítené el bárki, a túrót törje át)
A hozzávalókat jól elkevertem, sűrű palacsinta állagú keveréket kaptam. Kisebb és magasabb falú lábasban 4 ujjnyi olajat melegítettem és kisméretű leveses kanállal (ami a kávéskanál és a leveses kanál között van méretben) kis kupacokat csurgattam a forró olajba. Ha az olaj már tényleg forró, a sütés idejére érdemes a hőmérsékletet visszább venni. Amikor a fánkok egyik oldala átsül, egyedül átfordulnak a sületlen oldalukra. Egyszerre 4-5 darabot érdemes sütni, majd papírtörlőn hagyni lecsöpögni a felesleges olajat. A túrókrém is csak annyi, hogy az alapanyagokat egy villával, gyorsan összekevertem, habzsákba töltöttem és a kisült forró fánkokba nyomtam. Azért volt baracklekváros is. Porcukorral meghinthető. Azonnal el is fogy, úgyse jó már hidegen. Karel, ki ne maradjon!


Szépen összeállt az egész - mint a Cassoulet

2017. december 17., vasárnap

Azzal indult pénteken, hogy megtetszett egy zacskónyi kacsaaprólék, amiben volt 4 szép kacsafarhát, (cirka 260 forintért, ami egy kuriózum nekem, mert impulzív vásárlóként aszerint főzök, ami megtetszik és többnyire később szembesülök azzal, hogy mitől lesz egy elkészült étel valóban kiadós :)). Pár liternyi alaplébe tökéletes, arra meg úgyis mindig szükség van, gondoltam elkészül egy éjszaka alatt, amíg alszom. Tényleg nem nagy ügy, zöldségek, lemosott kacsafarhát ment a fazékba, meg is főtt 2 óra alatt, az éjszaka még el se kezdődött. Aztán másnap megérkezett az egész család, az alaplevet beáldoztam ebédnek Balla mama sodorta csigatésztával, maradt a léből olyan liternyi. Közben nehézségeim adódtak a mélyhűtő további megtöltésével, sőt egyáltalán a fiókok kirángatásával - kinyitás céljából, így egyetlen megoldás maradt, megszabadulni némi kacsacombtól és kacsamelltől és körülnézni, miféle zöldek várakoznak a hűtőben és mi lesz a következő ami kikerül az éléskamrából, lévén ideje elkezdeni kipakolni az egész évben gyűjtögetett kincseimet. És akkor ráakadtam háromféle, szép színű szárazbabra. Volt benne kis fehér gyöngybab, májbab és egy tejeskávé árnyalatú cirmos tarkabab is az apróbb fajtából. Gersli is van,  - egyértelmű és az is, hogy ez mind szépen belemegy az öntöttvas edénybe, majd azzal együtt a sütőbe. De még csak szombat van most, a babnak ázni kell, a hús is fagyott, alig vártam, hogy reggel legyen... A cassoulet francia babos étel, régiónként más zöldeket, fűszereket és húsokat pakolnak bele, mindenki esküszik a sajátjára. Most leírom az én francia sóletem, egyébként fogalmam sincs más, hogy készíti, illetve egyet tudok bátran ajánlani, Evinél és Máténál is megtaláljátok, most már akár százan is mehettek, ha akartok. Eredetileg úgy saccoltam, szükség lesz 5-6 óra lassú sütésre, de aztán 4 óra alatt szépen összeállt az egész. Se kenyér, se tejföl nem hiányzik hozzá, nem érdemes elrontani. A receptem pedig itt van hozzá, bár szerintem bízzatok a fantáziátokban, mert az csuda izgalmas dolog:

HOZZÁ: kb. 80 dkg vegyes tarka, fehér, cirmos szárazbab, tisztítva 1 nagy salátahagyma, 1 közepes vöröshagyma, 5-6 gerezd fokhagyma, 1 közepes zellergumó 4-5 dbba vágva, pár szál különböző színű sárgarépa, 3-4 zellerszár, 1 zöldpaprika, 1 kisebb pár füstölt szarvas szárazkolbász felkarikázva, 1 bőrös kacsacomb, 60 dkg bőrnélküli kacsamell nagyobb csíkokra vágva, pár evőkanál kacsazsír, pár szál friss kakukkfű szál, só, 6-8 szem bórókabogyó, 6-8 szem szegfűszeg, kb. 12 szem fekete bors, 4-5 babérlevél, teáskanál őrölt koriandermag, 1 teáskanál füstölt paprika, 1,2 liter kacsa alaplé, 2 maréknyi leöblített gersli (a kacsazsír jórészt az alaplé tetejéről leszedett zsiradék volt, minden cseppje kincs), 2,5 dl langyos fehér bor

A babot előző este beáztattam hideg vízbe. Előkészítettem az öntöttvas edényt, aljába kacsazsírt öntöttem. A sütőt 200 fokra melegítettem. A zöldségeket nagyobb darabokra vágtam. A hagymákat a hússal egy nagyobb serpenyőben a kacsazsíron átforgattam, majd félretettem. Majd a zöldségeket is és a fűszereket is ugyanúgy. Az edény aljára szórtam egy adag babot, majd a zöldségek egy részét, majd babot, a hagymás húst, megint babot stb stb... Az utolsó réteg előtt elterítettem a gerslit, befedtem a maradék babbal, tetejére helyeztem a kakukkfű szálakat, kicsit rásóztam, végül óvatosan felöntöttem a füstölt paprikával elkevert, meleg kacsalevessel. Kicsit összerázogattam, majd ment a sütőbe először 20 percig a 200 fokon, majd 140 fokon további 2 órára. Akkor azt éreztem, rá kell néznem. Meglangyosítottam egy pohár száraz fehér bort és felöntöttem (sose öntsetek rá hideg bort, mert sokkot kap az étel lelke), kóstoltam, összerázogattam, majd további 2 órára hagytam, hogy tökéletesedjen. Akkor az, ha a nedvességet megitta, a babok, húsok vajpuhák. Még egy 5 percig grill fokozaton pirítottam kicsit a tetejét, majd 15 percig pihentettem, mielőtt nekiálltunk. (tálalás előtt a nem ehető részeket, mint pl. babérlevél, kakukkfű, nagyobb fűszerdarabok, mindig vegyük ki) Izgalmas íze lett, teljes valójában mestermunka. Nem magamat fényezem, az alapanyagok csodás összjátéka hozta ezt össze. Na, kinek milyen a cassoulet-ja?





Ha esik, ha fúj... kakaós csigatorta

2017. október 30., hétfő






Van az az idő, ami egyszerűen kiköveteli magának az ilyen finomságokat. Jó, nem fogom az időjárásra, ezt, illetve eredeti változatát, a mezei kakaós csigát még soha senki nem utasította el a családban, akár esett, akár fújt... Most úgy esett, hogy a mezei kakaós csigára feltettük a koronát: torta lett. Az ötletért örökké hálás leszek Barbinak és Marcinak és egyelőre nehezen tudom már elképzelni, hogy újra különálló csigákat süssek. Meg is mondom miért. Valahogy ez így együtt, nekem az összetartó családot juttatja eszembe. És ennyi. Ja, nagyon finom és ördöngősségmentes. 

HOZZÁ: 4 dkg friss élesztő (friss bio élesztőt találtam a múltkor a Mammutban a Biosétányon), 2,5 dl langyos tej, 1 kávéskanál nádcukor, 2 evőkanál nádcukor, 2 tojás sárgája, 5 dkg olvasztott vaj, 40 dkg sima liszt, 1 nagy csipet só, a foszlósság titka 2 dl meleg tejszín és 1 evőkanál cukor keveréke, a töltelékhez: 15 dkg puha vaj, 20 dkg porcukor, 1 mokkáskanál vaníliakivonat, 4 evőkanál édesítetlen sötét kakaópor (nálam még mindig a Valrhona 100% a tuti), a mázhoz: 4 evőkanál porcukor, 1 teáskanál őrölt fahéj, 2-3 evőkanál víz, a tortaforma kikenéséhez vaj, nádcukor és kakaópor keveréke

A langyos, cukros tejbe morzsoltam az élesztőt és hagytam kicsit éledni. Közben a tojások sárgáját habosra kevertem a cukorral, majd a puha vajjal. A lisztbe kevertem a sót, majd az élesztős tejet és a vajas habot. Könnyű tésztát gyúrtam, langyos helyen hagytam 1 órát kelni. Közben kikevertem a tölteléket a hozzávalókból. A tésztát jól meglisztezett felületre borítottam és olyan vékony téglalapra nyújtottam, amekkorára csak tudtam. Egyenletesen megkentem a kakaós vajkrémmel, szorosan feltekertem. A sütőt 180 C fokra melegítettem. A tortaformát megvajaztam, nádcukorral és kakaóporral körbeforgattam. A kakaós tésztatekercset annyi és olyan magas darabokra vágtam, hogy a tortaformába arányosan bele tudjam tenni. Hagytam még 20 percig itt is pihenni. A torta tetejét megkentem kissé felvert tojás fehérjével, majd kb. 30 perc alatt összesütöttem. Ekkor óvatosan meglocsoltam a meleg cukros tejszínnel és 150 C fokon további 10 percig sütöttem. Miután kihűlt, óvatosan tálra tettem. A porcukorból, fahéjból és vízből kikevertem a mázat (kiskanállal jó sokáig keverjük, amíg teljesen síma és fényes lesz - kb. 6 perc), majd körbecsurgattam. Szerintem ugyanúgy érdemes szeletelni, mint egy tortát, bár erről megoszlottak a családi vélemények és hideg tejet is mindig keresnek hozzá. Én meg zenét.




A SÖTÉTSZOBÁTÓL A VILÁGOSSÁGIG - MASCARPONE ITTHON

2017. október 21., szombat




Nem hiszem, hogy valaha is lesz olyan felfedezésem, amiben valóban az igazán legelső leszek. Mondjuk ettől a ténytől még nyugodtan alszom, de gyakran elgondolkodom ismeretlen feltalálók furcsa, kicsi és hasznos, az egész világon funkcionáló tárgyain, mint pl. a tubuslyukasztó, ami a tubushoz tartozó kupak hátulján van kialakítva. Én már úgy születtem bele a családba, hogy a gyerekszobám ajtaján volt egy világháborús lőtt seb. Luk a nagy faajtón. Vicces volt, hogy egy ajtószínűre mázolt pezsgős parafadugóval volt betömve. Több célt is szolgált. Egyrészt szüleim, nagy-, és dédszüleim kukucskáltak át rajta, alszik-e a gyerek, felébredt már a gyerek, levetkőzött-e már megint meztelenre a gyerek a kiságyban, vagy kis ujjacskáival újabb lukakat fúr-e a falba - talán mészhiányom lehetett - és így tovább. Másrészt első, igazán nagy felfedezésem is ennek a luknak köszönhetem és ezen már az a tény sem változtat, hogy előttem legalább 1000 évvel már feltalálták, mert ezt akkor és még az ezt követő legalább tíz évben sem tudtam. És amit nem tudunk az nincs is, ugye. 9 éves vagyok. Túl a gyerekszobán apró, ablaktalan beugró, cipősszekrény tükörrel és az ajtóval szemben egy üres fal. A gyerekszobában a túlsó falon, szemben az ajtóval pedig hatalmas ablak, kilátással a szemközti klinkertéglás házra, a Bajcsy túloldalán. A kis sötét beugróban pedig, a parafadugót az ajtóból kivéve, különösen a délutáni, napos, tiszta időben, fordítottan vetített kép a szemközti házról. Ezzel sokat játszottam. A kép nem volt éles, nem volt túl nagy sem és nem is értettem, hogy miért fejjel lefelé látom, meg egyáltalán hogy kerül az oda. Dédmama szemüvegét a luk elé téve, viszont élesedtek kontúrjai. Lelkesen mutogattam mindenkinek a családban, csütörtökönként és péntekenként a távolabbi rokonságnak, szombatonként az öreg látogatóknak is, de valahogy csak engem feszített titokban, hogy ez valami tényleg csodálatos és csak a mi lakásunkban látható egyedül a világon, ráadásul én fedeztem fel. Büszke voltam magamra, na. A camera obscura felfedezése azonban számomra egész másról is szólt. Ott a sötét kis előszobában erős lökést kapott az a mai napig  és remélem még sokáig velem lévő hajtóerő, amit egyszerűen csak kíváncsiságnak hívunk. Ami kedvet ad például ahhoz, hogy kipróbáljam a mascarpone készítést itthon. 

HOZZÁ: 1 liter házi tejszín, 3 evőkanál kezeletlen citrom átszűrt leve.
A tejszínt - gyakran kevergetve spatulával -, vízgőz felett, negyedórát hagytam kifutásközeli hőfokon (akinek van, használjon termométert és tartsa a meleg tejszínt 87 fokon). Ekkor hozzákevertem az átszűrt citromlevet és további folyamatos kevergetés mellett folytattam a gőz feletti forróntartást,  amíg a tejszín masszívabb krémmé sűrűsödött. A gőzről levéve, hagytam félórát hűlni/pihenni. Egy sűrű szitába tiszta lenvászon konyharuhát terítettem, a szita alá pedig egy mélyebb edényt tettem. A langyos citromos tejszínkrémet beleöntöttem. Amikor kihűlt, porcelántányérral letakartam és másnapig hagytam, hogy a hűtőben lecsöpögjön. A szitában fennmaradó sűrű tejszínkrém pedig a saját mascarpone krém. Gyerekjáték.



(nem, nem olcsóbb mint a bolti és lényegesen rövidebb ideig áll csak el, kb. 5 napot, szigorúan hűtve, de a miénk) 

aki kortárs művészetté emelte a camera obscurát