A megismételhetetlen chapati

Elfogyott a rizs. Mindegyik. Tegnap már tésztáztunk. Nem is passzol a grillezett sajthoz, sült karfiolhoz, joghurtos, fűszeres öntethez. Gyors pásztázás a kamrában: pár deka sima liszt, ugyanannyi félfogós liszt - aminek érdekes a neve, de semmi több a tapasztalataim során -, teljes kiőrlésű rozsliszt - na, ez már valami -, organikus kókuszreszelék és aranymazsola, kismaréknyi durvára vágott pirított mandula és már tudom, hogy pillanatokon belül el is készül a lepénykenyerem. Ugye, mindenki tisztában van azzal, hogy azok az ételek, amelyek a világ szinte összes pontján kis eltérésekkel, az adott ország konyhájára jellemző ízekkel megtalálhatóak, népszerűségüket, terjedésüket, fenntarthatóságukat annak köszönhetik, hogy elkészítésük végtelenül egyszerű? Hogy a legfontosabb hozzáadott anyag a fantázia, ami nem érkezik dhl-lel, mert felesleges lenne megrendelni, egyrészt a magas szállítási költség miatt, másrészt, mert érzékeny a levegőre és kibontás után, azzal érintkezve azonnal elillan. Viszont az, amelyik mindegyikünkben ott szunnyad, boldogan ébredve, hívásra és rácsodálkozásra, teret adva a kibontakozáshoz, a legjobb segítség a konyhában és azon kívül is? Hogy a piták, palacsinták, maceszok, tortillák, injerák, naanok, dosak, purik, appamok, utappamok, beijuk, pizzák és lefsék, hogy csak párat említsek a világból, mind a kenyérkészítés ezen ősi módjaiból fakadnak, esetenként évezredeken át hurcolva és továbbadva a hagyományokat, törekedve a megoldásokra? Hogy a szükség többnyire a legjobb hajtóerő, ha nem a hiányra, hanem a hiányt betöltő lehetőségekre fókuszálunk? Így.

HOZZÁ: kb 15 dkg lisztkeverék, 3 marék kókuszreszelék, 1 marék apróra vágott aranymazsola, 1 marék pirított mandula, 1 nagy csipet só, 1,5 dl meleg víz, 5 dkg vaj
A száraz anyagokat összekevertem, hozzáadtam a meleg vizet és gombóccá gyúrtam. Hagytam 10 percig pihenni, nem tudom minek. 6 egyenlő részre osztottam, majd gombócokat formáltam belőlük is. Enyhén lisztezett konyhalapon 2-3 mm vastagságúra nyújtottam és felforrósított, száraz palacsintasütőben, közepes hőmérsékleten mindkét oldalukon átsütöttem. A forró lepényekre vajat tettem és konyharuha alatt hagytam hűlni. Melegen a legfinomabb, fűszeres szaftba és mangó csatniba tunkolva.

… és a te fantáziád mit bír el?