Nem, ne dőljetek be! Az úton-útfélen árusított eper még nem az igazi. A görög és társai messziről érkezik, ezért utókezelt, a magyareper elnevezést pedig még mindig nem sikerült befogadnom az elmúlt évek alatt. Ugyanúgy mint a különböző furcsa sokágas hibrideket, festetteket, ízfokozóval injektált vagy permetezetteket. Azokat a fajtákat, amik vízzel érintkezve, alig 1 óra alatt romlásnak indulnak és erőteljes trágyaszagot árasztanak vagy/és amelyektől élénkpiros marad a nyelv és színezett a gyerekkaki. A féltenyérnyi gigászi nagyokat, az erős csumásat, a száraz példányokat. Milyen az élvezetet nyújtó eper? Illatában érződik a cukortartalom és a napsütés, 2-4 centiméteres, minden oldalán egyformán érett, lédús, belsejében is színes, szabadföldön termett, itthon. Lekvárt is az apróbb szemű, koncentrált ízű darabokból érdemes készíteni, elegendő mennyiségű cukorral. Szerintem az eper nem jól bírja a fagyasztást sem, víztartalmánál fogva bedöglik az íze és az állaga is, miután felolvad. A legjobb frissen, bármely napszakban, fagyival, sütivel, salátába, grillezéshez, sósan, édesen, krémesen. Vadászni kell rá, mert ritka, érzékeny, múlandó és nagyon kevés van belőle. Most még a vágyakozás és készülődés ideje van. Éberség. Addig meg itt egy szendvicsre való a tavalyiból. Epres kecskesajtkrém pirítóson, sonkával.
HOZZÁ: 10 dkg valódi eper, ½ cm-es kockákra
vágva, 10 dkg natúr, kenhető
kecskesajt, 2 evőkanál gyümölcsös ízű, extraszűz olívaolaj, 1/2 citrom leve, 4 szelet pirítós, 4 szelet pármai sonka, frissen őrölt citrombors
Az eperkockákat egy tálba szórtam, krémesre
kevertem a kecskesajttal, az olívaolajjal és a citromlével, citromborssal. A langyos pirítós kenyerekre kentem az epres sajtkrémet, egy-egy szelet pármai sonkával koronáztam. Nem veti meg a rozét vagy prosecco-t.
eper még, még
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése