Jajj, már megint mi legyen az édesség a hétvégére - helyett...

2016. november 9., szerda



Család. Mostanában újra babával, főleg hétvégenként - szintet lépve -, nagymamiként. Esetenként teljesen váratlanul, összevissza szervezve, az x-et megelőző, x, y, z generációkkal egyeztetve, megállapodva, felrúgva, újratervezve, újra változtatva, aztán végül valahogy mégis együtt, ebéd-vacsora után szorosan összebújva. A legteljesebb élet. És a 2 kérdés, ami sosem marad el: Mit eszünk? És a desszert? Így jártam múlt vasárnap is, - és mivel a világosság, esőtlenség láthatóan rövidnek bizonyult, hogy kihasználjuk a szabadban tölthető időt, amíg levelet szed és motorozik egy épp-hogy-több mint másféléves, ezt a krémes desszertet találtam ki. Nem a spanyolviasz következik. Ráadásul ez egy kissé könnyített formula, ideje készülni a jóízű decemberre. Tényleg nem szoktam magam és receptjeim ajánlgatni, de összetenni, elpakolással együtt 15 perc volt. Nincs sütés, se főzés, maximum a vaj felmelegítése. Úgyhogy ajánlom ezt a receptet kis és nagyobb gyerekes anyukáknak és apukáknak, akik tanácstalanul álldogálnak a konyhában, hogy már megint mit találjanak ki, ami még nem volt és amivel a legkevesebb időt eltöltve, mégis elkápráztathatják a velük élőket és barátaikat. Így:
HOZZÁ: 25 dkg natúr krémsajt (Philadelpia light-ot használtam), 2 dl - 1 doboz natúr joghurt (Spar bio 1% zsírtartalmút használtam, akit nem robbant fel egy kalóriabomba, nyugodtan cserélje mascarpone-re), 2 dl felvert tejszín (ezt nem lehet megúszni, mindenki használjon rendes, minimum 30% zsírtartalmú tejszínt vagy kókusztejszínt), 1 mokkáskanál vanília kivonat, 4 evőkanál agave szirup (vagy ízlés szerint porcukor - fogalmam sincs kinek mi az ízlése, ezt meghagyom nektek), 15 dkg gyömbéres keksz (speculoos-t használtam, mert ez volt itthon, viszont Ikeában tegnap láttam nagy dobozos gyömbéres kekszet, az is tökéletes) és még 1,5 dl tejszín, 5 dkg vaj, 2 evőkanál főzőkakaó (igen, a legjobb a Valrhona 100 %-os), 1 mokkáskanál nescafe (ezt mondjuk simán el lehet hagyni, ha gyerekeknek készül, mert utálják a kávé ízét-szagát és mi ezt a részt egyébként is kihagytuk a legkisebb kóstolójából), 2 evőkanál átszitált porcukor és 1 nagy csipet só
A kekszet kézzel elmorzsoltam. A joghurtot a krémsajttal, az agave sziruppal és vaníliakivonattal simára kevertem, majd összeforgattam a felvert tejszínnel. Egy üvegedényt rétegesen megtöltöttem, krém, morzsa, krém, morzsa, krém sorrendben, kissé összerázogattam és a hűtőbe tettem (nyilván adagonként üvegpohárban sem lenne rossz). A csokis-kávés öntethez a vajat felolvasztottam, elkevertem benne a kakaót, kávét, sót, tejszínt, kissé hűlni hagytam, majd a réteges krém tetejére egyenletesen rácsorgattam és visszatettem a hűtőbe hűlni. 2 óra minimum kell neki (még jobb egy egész éjszaka), hogy a morzsa kellően átnedvesedjen. Valójában ez volt az alap, így is tízpontos, de ma készült még egy adag, amihez már pár körtét is hámoztam, szeleteltem, 1 teáskanál vajon, 1 evőkanál almacukorral karamellizáltam és plusz egy rétegként jött bele a gyümölcs is. Lehet, hogy a vajat is átcserélem kókusz zsírra? Közben meg eszembejutott, milyen elképesztően jó ízű lenne, kevés karamellizált, apróra tört dióval, mazsolával, aszalt barackkal, rummal felfőzve, vagy gesztenyemorzsával, fűszerekkel, vagy amit elbír a fantáziátok. Engedjétek szabadjára…
A rajzot pedig Flórától kaptam :).

2 megjegyzés:

  1. Megcsináltam. A tizedik vendég nyalta ki a tálat. Most lesz megint, családi találkozóra. Már előre örülök a keverőtál maradékának.

    VálaszTörlés
  2. Próbálom megírni, milyen klassz lett. Klassz lett, köszönöm! Tíz ember evett ebből az adagból. A tizedik a tálat is kinyalta.

    VálaszTörlés