Sokan mondják, hogy a biotermékek drágák, viszont legalább hamarabb megromlanak :). Mondjuk az első állítással jelen esetben egyetértek, az itt következő biocitromokért magam is súlyos árat fizettem. Ugyanakkor nem hamarabb romlanak, csak abban az ütemben, ami természetüknél fogva adva van. Inkább úgy mondom, a nem biotermékek - köszönhetően a mesterséges beavatkozásoknak -, sokkal tovább elállnak, így azokhoz viszonyítva születhetett meg a kezdő mondat is. A történetről meg annyi is elég, hogy lépnem kellett, mielőtt a penész és az idő zabálja fel a drágán szerzett citromjaimat. Így született ez a felfújt-szerű - de nem az, piskóta-szerű - de nem az, pudding-szerű, de nem az, citromos sütemény. Olyan jó lett, hogy egy délután alatt, rögtön egymás után kétszer is megsütöttem. Van ennek a desszertnek a világban több rendes receptje is, bár minő meglepetés, most a saját verzióm következik, with LOVE + zene.
HOZZÁ: 6 tojás, 20 dkg porcukor, 10 dkg sima liszt (vagy mandulaliszt), 3 bio citrom, 1 csipet só, 1vaníliarúd kikapart belseje (vagy 1 mokkásknaál vaníliakivonat), 1 dl sűrű tejszín (vagy mascarpone vagy creme fraiche), 1 evőkanál vaj, 2 evőkanál nádcukor, 2 evőkanál zsemlemorzsa
A szobahőmérsékletű tojásokat szétválasztottam. Jó kemény habot vertem a fehérjéből, a sóval és a porcukor felével. A sárgákat a maradék cukorral fehéredésig mixeltem, majd ment bele a liszt, a tejszín, végül a citromok reszelt héja és átszűrt leve. A habot és a sárga krémet óvatosan összeforgattam. A sütőedényt jól megvajaztam és először a nádcukorral, majd a zsemlemorzsával meghintettem, a nyers citromhabot beleöntöttem. 185 fokon sütöttem kb. 20 percig, amíg épphogy megszilárdult. Langyosan, lekvárral, a teljesség maga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése