A LEGJOBB ŐSZI SZENDVICS. EDDIG.

Rákaptam a stracchino-ra. Lágy, tejszínes, friss tehénsajt. Csak most ismertem meg, pedig ez a Focaccia di Recco tölteléke is. Mondjuk azt sem ismertem eddig. Egyszerűen nem lehet felzabálni a világot. Kaptam tegnap egy rekesz, érett fügét. Vettem angolszalonnát. Tényleg ősz van, előkerült a juharszirup is és a vágy a melegebb és mélyebb ízek iránt. Kevés vajon, tisztított fügekarikák és juharszirup eltáncolja a Maillard reakciót. A tánckart félreteszem, pár szelet angolszalonnát dobok a helyére, pirulni. Közben sül a toast, szeletelem a stracchino-t is. A meleg pirítós egyik felét még megtunkolom az angolszalonna karamellizálódott zsírjában és felpakolom a szendvicset. Toast, sült angolszalonna szelet, stracchino, fügeszeletek, még pár csepp juharszirup, metélőhagyma /csak, hogy legyen valami kis zöld is/. A barátnőm szerint én valami ufo vagyok, ember ilyen ízt nem csinál. Eddig. Mindenki lehet most már ufo :).

Épp, hogy egy fotót készítettem a telefonommal, mert ezt azonnal meg kellett enni.