Cili

2014. április 8., kedd


Más konyhákban bizonyára van általánosan elfogadott és sokak által használt neve, családom női ágán viszont a Cilit visszük és esszük tovább. Cili, mint az egyik üknagymama, akitől Sári, a dédmamám a receptet kapta, valamikor háborúkban, boldog békeidők teremtésére. A Cilit nem csomagolnám bringatúrához, futóverseny bemelegítéshez, kerti munkához sem. A Cili álmos délutánra való, kissé borús időre, fényképalbum vagy régifilm nézegetéshez. A Ciliben állandóság van, az állandóságban biztonság, a biztonságban nyugalom, a nyugalomban időtlenség. Így egyszer csak eljön a Cili ideje,  amihez már valódi a spájz, olyan aminek sok éve rakják a polcait évszakokkal, ízemlékekkel, ahol a hátsó polcon türelmesen várakoznak a legjobban bújkáló és legfinomabb lekvárok. Vagy legalább kerítsünk egy nagymamát, aki mindezek birtokában van. Aztán miközben eszem, érdekes de beugrik egy régi vasárnapi tévézés, délutáni Deltával, heti pörgettyűs műsorajánlóval, rokonokkal, barátokkal.

CILI
hozzá: 50 dkg liszt, 25 dkg porcukor, 20 dkg vaj, 2 tojás sárgája, 1 egész tojás, 1 kezeletlen citrom héja és leve, 1 evőkanál rum, 1 sütőpor,
töltelék: 1 üveg szilva-, ribizli-, vagy málnalekvár, 20 dkg darált dió, 10 dkg kristálycukor

Összegyúrom, kétharmadát kinyújtom, kivajazott, lisztezett, sütőpapírral  fedett tepsire teszem, megkenem a lekvárral, megszórom a cukorral összekevert dióval. A maradék tésztából rácsozom, 180 fokon készre sütöm. 
Ha sikerül elrejteni, 3-4 napig eláll. Ahol sikerül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése